A Jób 40:15-ben említett „behemót” kifejezésről többféle elképzelés is létezik: 1. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez a „vízi ökör” egyiptomi megfelelőjének a származékszava; 2. mások szerint valószínűleg asszír eredetű szó, melynek jelentése ’szörnyeteg’; 3. olyanok is vannak, akik szerint a héber behé·máʹ (vadállat, háziállat) szó megerősítő szerepű többes száma, és azt jelenti, hogy ’nagy állat’ vagy ’hatalmas vadállat’. A görög Septuagintában a thé·ri ʹa (vadállatok) szóval fordították a héber behé·móthʹ szót. Azonban nyilvánvaló, hogy a Biblia egyetlen állatról beszél, ami abból látható, hogy a behemót leírása nem több állatra vonatkozik, hanem csak egyre. Általában úgy gondolják, hogy ez az állat a nílusi víziló (Hippopotamus amphibius). Tulajdonképpen számos bibliafordítás (IMIT; ÚRB; Kat., lábj.; Kecsk. [40:10]) a víziló szót használja a főszövegben vagy a lábjegyzetben annak a teremtménynek a megnevezésére, amelyről Isten beszélt. (Lásd még: MKB, lábj.; Káldi, lábj. [40:10].)

A víziló egy nagy, vastagbőrű, szinte teljesen szőrtelen emlős, mely gyakran felkeresi a folyókat, tavakat és mocsarakat. Köztudottan rövid a lába, hatalmas az állkapcsa és nagy a feje, melyről úgy tartják, hogy még 1000 kg-ot is nyomhat. Olyan erős az állkapcsa és a fogai, hogy egyetlen harapással át tudja lyukasztani a krokodil páncélját. A teljesen kifejlett egyed testhossza elérheti a 4-5 m-t, a súlya pedig akár 3600 kg is lehet. Szárazföldön és vízben egyaránt jól érzi magát, és a jókora mérete ellenére viszonylag gyorsan megy be a vízbe és jön ki onnan. Lágy szárú vízinövényekkel, fűfélékkel, náddal és cserjékkel táplálkozik, naponta több mint 90 kg-nyi zöldfélével tölti meg a 150-190 l befogadására képes gyomrát.

A bőre, különösen a hasán, rendkívül kemény, ezért nem fáj neki, ha nekiütközik a folyómederben lévő ágaknak és köveknek, illetve ha azok felhorzsolják a hasát. Az orrnyílása a lehető legjobb helyen, az orra hegyén van, a szeme pedig a feje tetején, ezért még akkor is képes lélegezni és látni, ha szinte teljesen lemerül a víz alá. Ilyenkor a fülét és szelepszerű orrnyílását be tudja zárni. Alvás közben pedig, amikor a vérében a szén-dioxid mennyisége elér egy bizonyos szintet, az állat automatikusan feljön friss levegőért, majd ismét lemerül.

A víziló egykor a legtöbb nagyobb, afrikai tóban és folyóban honos volt, de az emberek által folytatott vadászat miatt sok vidéken kipusztult, és állítólag a Kartúmnál (Szudán) lévő vízeséstől (kataraktától) É-ra nem is ismerik. Az ókorban még a Jordán folyónál is gyakori állat lehetett. Egyes beszámolók szerint Palesztina különböző vidékein vízilóagyarakat és -csontokat találtak.

A Jób könyvének 40. fejezetében olvasható leírás élénk képet fest erről a nagy testű emlősről, a behemótról. Megtudjuk belőle a következőket: Növényevő (15. v.). Irdatlan erőssége a csípőjében, és roppant ereje a hasizmaiban, azaz a hátizmaiban van (16. v.). A farka olyan, mint a cédrus. Mivel a farka elég rövid, kb. 46-51 cm, valószínűleg úgy kell érteni ezt az állítást, hogy az állat a vaskos farkát függőleges irányba ki tudja feszíteni, vagy úgy csóválja, mint ahogy egy fa hajladozik. „Combjának inai egymásba fonódnak”, vagyis az inai és az izomrostjai úgy néznek ki, mint egy erős, sodrott kötél (17. v.). Lábának csontjai olyan erősek, mint a „rézcsövek”, így elbírják a hatalmas testét. A csontjai és bordái olyanok, mintha kovácsoltvas rudak lennének (18. v.). A hihetetlenül nagy táplálékfogyasztására is történik utalás (20. v.), és arra is, hogy tüskés lótuszfák alatt pihen, vagy elrejtőzik  az ingoványosban, a nyárfák árnyékában (21., 22. v.). Még ha egy folyó kilép is a medréből, nem riad meg, hiszen a fejét a víz színén tudja tartani, és képes az árral szemben úszni (23. v.). Jehova lényegében ezt kérdezte Jóbtól: „Mivel a behemót ilyen erős és ilyen félelmetes kinézetű, van-e ember, aki szemtől szemben elé merne állni, és át merné lyukasztani az orrát egy horoggal?” (24. v.).