Ezek a fordítások több milliárd olyan ember számára tették hozzáférhetővé Isten Szavát, akik nem értik a Biblia eredeti nyelveit, a hébert, az arámit és a görögöt. A korai bibliafordításokat kézzel írták. Ám a nyomtatás feltalálása után sok más fordítás is készült, amelyeket általában nagy számban adtak ki. Néhány bibliafordítást közvetlenül a Biblia héber és görög szövegéből fordítottak, míg más fordítások korábbi fordításokon alapulnak (TÁBLÁZAT: 1. köt. 321. o.).

A Szentírás egészét vagy a részeit több mint 3000 nyelvre fordították le. Ez azt jelenti, hogy a föld népességének mintegy 90 százaléka olvashatja az anyanyelvén a Bibliát, vagy legalábbis némely részét. Ha áttekintjük a bibliafordításokat, még inkább elmélyül a Jehova Isten iránti hálánk, amiért ámulatba ejtő módon megőrizte a Szavát, hogy milliók fordíthassák a javukra.

A Héber Iratok ókori fordításai: Napjainkban a Héber Iratok egészének vagy részeinek kb. 6000 héber nyelvű (egy-két részletében arámi nyelvű) ókori kézirata létezik. Sok kézirat a Héber Iratok egy-egy korai fordítását tartalmazza, néhány pedig ezeknek a közvetlen fordításoknak egy másik nyelvű fordítását. Például a Héber Iratok ólatin fordítását a Septuagintából fordították, amely ugyancsak egy fordítás, a Héber Iratok görög fordítása. Ám vannak olyan ókori fordításai is a Héber Iratoknak (a görög Septuaginta, az arámi targumok, a szír Pesitta és a latin Vulgata), amelyeket közvetlenül héberből fordítottak, nem pedig egy görögre vagy más nyelvre átültetett fordításból.

Szamaritánus „Pentateuchus”: Az asszírok i. e. 740-ben kitelepítették Szamáriának és Izrael tíztörzs-királyságának a legtöbb lakóját, majd az Asszír Birodalom más részeiről pogány népeket telepítettek a helyükre (2Ki 17:22–33). Idővel azoknak a leszármazottait, akik ott maradtak Szamáriában, illetve azokét, akiket az asszírok telepítettek be, szamáriaiaknak nevezték. A szamáriaiak elfogadták a Héber Iratok első öt könyvét, és az i. e. IV. század táján elkészítették a szamaritánus Pentateuchust. Ez valójában nem az eredeti héber Pentateuchus (Mózes öt könyve) fordítása volt, hanem inkább a szövegének az átírása szamáriai betűkkel, és szamáriai idiómák szerepeltek benne. A szamaritánus Pentateuchusnak néhány ma is létező kézirata az i. sz. XIII. század előtt készült. A héber és a szamáriai szöveg között kb. 6000 eltérés van, de a nagy többségük jelentéktelen. Az egyik figyelemre méltó eltérés a 2Mózes 12:40 (lásd: Rbi8, lábj.) szövegében található; itt a szamaritánus Pentateuchus szövege a Septuagintáéval azonos.

Targumok: A targumok a Héber Iratoknak az arámi nyelvű, parafrázisszerű, azaz szabad fordításai. A holt-tengeri tekercsek között megtalálták néhány könyv korai targumainak a töredékeit, ám úgy tűnik, hogy a zsidó targumok csak az i. sz. V. században nyerték el a végleges formájukat. Az egyik legjelentősebb targum, az Onkelosz-targum a Pentateuchusnak egy eléggé szó szerinti fordítása. Egy másik targum, az úgynevezett Jonathán-targum, mely a Prófétákat tartalmazza, már kevésbé szó szerinti. A Héber Iratoknak szinte az összes könyvéről készült targum, kivéve Ezsdrás, Nehémiás és Dániel könyvét.

 A görög „Septuaginta”: A görög Septuagintát (leggyakoribb jelzése: LXX) az Egyiptomban és máshol élő, görögül beszélő zsidók és keresztények használták. Feltehetően Ptolemaiosz Philadelphosz napjaiban (i. e. 285–246) kezdődött a mű elkészítése Egyiptomban, amikor is a hagyomány szerint 72 zsidó tudós lefordította a Pentateuchust görögre. Később valamiért már csak 70 tudósról beszéltek, ezért a Pentateuchusnak ezt a fordítását Septuagintának ( jel.: ’hetven’) nevezték el. A Héber Iratok többi könyvét fokozatosan hozzátették a Septuagintához (ezeket több fordító készítette, akik eléggé szó szerint vagy meglehetősen szabadon fogalmaztak), míg az i. e. II. században, talán i. e. 150-ben, elkészült a teljes Héber Iratok görög fordítása. Ezután már a teljes fordítást nevezték úgy, hogy Septuaginta. A Keresztény Görög Iratok írói gyakran idéztek ebből a fordításból. Valószínűleg nem sokkal az elkészülte után apokrif iratok is kerültek bele. (Lásd: APOKRIF IRATOK.)

A görög Septuaginta ma létező kéziratai közül az egyik legrégebbi a 957. sz. papirusz, más néven a 458. sz. Ryland-papirusz, melyet a manchesteri John Rylands Könyvtárban őriznek. Ez a papirusz az i. e. II. századból való, és a Mózes ötödik könyvéből tartalmaz részleteket (23:24–24:3; 25:1–3; 26:12, 17–19; 28:31–33). Egy másik kézirat, mely az i. e. I. századból származik, a 266. sz. Fuad-papirusz (a kairói Société Egyptienne de Papyrologie tulajdona). Ez részleteket tartalmaz a Septuagintából, a Mózes ötödik könyvének második feléből. A görög szövegben több helyen is megtalálható a tetragram (magyarul: JHVH), azaz Isten neve, négyzet alakú héber betűkkel írva. (Lásd: KÉP: 1. köt. 326. o.; JEHOVA.)

A görög Septuagintának tehát több kézirata is fennmaradt, sok töredékes, de van olyan is, amely szinte teljesen ép. Figyelemre méltó, hogy a Septuaginta szövegét tartalmazza három híres kézirat is: az 1209. sz. Vatikáni kódex, a Sínai kódex (mindkettő az i. sz. IV. századból) és az Alexandriai kódex (az i. sz. V. századból). Ezek unciális írásmóddal készültek, és vellumra írták őket. A Septuagintának szinte teljes a szövege az 1209. sz. Vatikáni kódexben; a Sínai kódexben egykor a teljes Héber Iratok megtalálható volt, ám bizonyos részletei elvesztek; az Alexandriai kódexben lévő szöveg viszonylag teljes, bár hiányoznak belőle részek a Mózes első könyvéből, a Sámuel első könyvéből és a Zsoltárok könyvéből.

Későbbi görög bibliafordítások: A II. században Aquila, egy pontuszi prozelita elkészítette a Héber Iratoknak egy újabb görög fordítását, mely egy igen szó szerinti mű. Ez a fordítás megsemmisült az idők folyamán, csupán néhány töredék maradt fenn belőle, illetve idézetek korai írók műveiben. Ugyanabban az évszázadban egy másik görög fordítás is napvilágot látott, melyet Theodotion készített. Ez minden valószínűség szerint a Septuagintának vagy a Héber Iratok egy másik görög fordításának az átdolgozása volt, bár Theodotion a héber szöveget is figyelembe vette. Munkájának egyetlen teljes másolata sem maradt ránk. Egy másik görög fordítás Szümmakhosz nevéhez fűződik; ebből sem maradt fenn teljes másolat. Szümmakhosz valószínűleg i. sz. 200 körül készítette el ezt a fordítást. Nem szó szerint fordított, hanem igyekezett a helyes értelmet közvetíteni.

Kb. i. sz. 245-ben egy híres alexandriai tudós, Órigenész elkészítette a Héber Iratok gigantikus terjedelmű, sokkötetes fordítását, mely Hexapla ( jel.: ’hatszoros’) néven vált ismertté. Ebből csak töredékek maradtak ránk, nincs teljes másolat belőle. Órigenész hat hasábba rendezte a munkáját, melyek a következő szövegeket tartalmazzák: 1. a csak mássalhangzókból álló héber szöveg, 2. a héber szöveg görög átírása, 3. Aquila görög fordítása, 4. Szümmakhosz görög fordítása, 5. a Septuaginta, melyet átdolgozott, hogy jobban megegyezzen a héber szöveggel, és 6. Theodotion görög fordítása. A Zsoltárok könyvénél három olyan fordítást használt, melyeknek ismeretlen a szerzője. Ezeket Quintának, Sextának és Septimának nevezte. A Quinta és a Sexta más könyvekben is szerepel.

A Keresztény Görög Iratok ókori fordításai: A II. századtól kezdve a Keresztény Görög Iratokról több szír (az arámi egyik nyelvjárása) fordítás is készült. Ezek közül említésre méltó Tatianosz Diatesszaron c. műve, egy i. sz. II. századból való evangéliumharmónia. Eredetileg talán görögül írták meg Rómában, és később fordította le Tatianosz szírre Szíriában, de ez nem állítható biztosan. A Diatesszaronnak ma csak egy arab fordítása létezik, illetve egy III. századból származó, görög nyelvű kicsi vellumtöredéke. Ezenkívül hosszú részeket idéz ebből a műből Efrém IV. századi kommentárjának két kiadása, melyek közül az egyik szír nyelven íródott, a másik pedig egy örmény fordítás.

Az evangéliumoknak egy másik ószír fordításából csupán két hiányos kézirat maradt ránk: a Cureton-féle szír és a Sínai szír. Bár ezek a kéziratok valószínűleg az V. században készültek, de egy annál régebbi szír szöveget tartalmaznak. Feltehetően az eredeti szöveget görögről fordították i. sz. 200 körül. Nagyon valószínű, hogy a Keresztény Görög Iratok más könyveit  is lefordították ószír nyelvre, de ezekből nem maradt ránk kézirat. Az V. században készült szír Pesitta a Keresztény Görög Iratok összes könyvét tartalmazza néhány kivétellel (2Péter, 2János, 3János, Júdás, Jelenések). Valószínűleg i. sz. 508-ban Philoxenosz, Hierápolisz püspöke felkérte Polükarposzt, hogy dolgozza át a Pesittát, és az előbb említett könyvek ekkor kerültek bele először egy szír fordításba.

A Keresztény Görög Iratokat már az i. sz. II. század végére lefordították latinra, kb. a III. század közepére pedig egyiptomi nyelvre is.

A teljes Biblia ókori fordításai: A Pesittát a szírül beszélő, magukat kereszténynek valló személyek használták az i. sz. V. századtól kezdődően. A „pesitta” szó jelentése: ’egyszerű’. A Héber Iratokat közvetlenül a héber szövegből fordították, valószínűleg az i. sz. II. vagy III. században, bár később a Septuagintával összevetve átdolgozták. A Pesittának számos kézirata maradt fenn, a legértékesebb egy VI. vagy VII. századból származó kódex, melyet egy milánói könyvtárban, a Biblioteca Ambrosianában őriznek. A Pesitta egyik kéziratán, mely tartalmazza a Pentateuchust (a 3Mózes kivételével), szerepel egy dátum, mely kb. i. sz. 464-nek felel meg, továbbá Ézsaiás könyvének újraírt kéziratán, azaz palimpszesztjén szerepel az i. sz. 459-460-as dátum. Tehát a dátummal ellátott bibliai kéziratok között ezek a legrégebbiek.

Ólatin Biblia: Azoknak a latin bibliai szövegeknek az összefoglaló neve (Vetus Latina), amelyek alapvetően a Jeromos által összeállított Vulgata előtt készültek. Feltételezhetően az i. sz. II. század második felétől kezdődően jelentek meg, az első latin Bibliára pedig az észak-afrikai Karthágóból van bizonyíték, i. sz. 250-ből, ha nem korábbról. A Héber Iratokat a görög Septuagintából (amit még nem dolgozott át Órigenész) fordították latinra, de a Keresztény Görög Iratokat közvetlenül az eredeti görögből adták vissza. A tudósok általában két alaptípusát különböztetik meg: az afrikai és az európai változatot. A legkorábbi fennmaradt bibliai kéziratok az i. sz. IV. és V. századból származnak.

A latin „Vulgata”: A Vulgata (Vulgata Latina) a teljes Biblia latin nyelvű fordítása, melyet korának legnevesebb bibliatudósa, Eusebius Hieronymus, ismertebb nevén Jeromos készített. Ő először is átdolgozta a Keresztény Görög Iratok ólatin fordítását, összevetve azt a görög szöveggel. Az evangéliumokkal kezdte a munkáját, melyeket i. sz. 383-ban vagy 384-ben adott ki. Azt nem tudni, hogy mikor fejezte be az ólatin nyelvű Keresztény Görög Iratok átdolgozását. Kb. i. sz. 384 és 390 között a görög Septuaginta segítségével elkészítette a Zsoltárok könyve ólatin fordításának két átdolgozását is. Az első nem maradt fenn, de a ma Psalterium Romanumként ismert mű feltehetően az általa átdolgozott ólatin szövegen alapul. A másodiknak Psalterium Gallicum a neve, mivel Galliában terjedt el. Jeromos közvetlenül a héber szövegből is lefordította a Zsoltárok könyvét, ennek a műnek a Psalterium iuxta Hebraeos lett a neve. Nekilátott átdolgozni a Héber Iratok más könyveit is a görög szöveg alapján, ám úgy tűnik, végül soha nem fejezte be, mivel szívesebben fordított közvetlenül a héber szövegből, bár időnként bizonyos görög fordításokat is figyelembe vett. Jeromos i. sz. 390 és 405 között dolgozott a héber szöveg latin fordításán.

Jeromos fordítását először ellenségesen fogadták, de fokozatosan egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Később általánosan elterjedtté vált Nyugat-Európában, ezért kapta a Vulgata nevet (a lat. vulgatus szó jel. ’elterjedt’, ’általánosan ismert’). Jeromos eredeti fordítását többször is átdolgozták, és a római katolikus egyház az 1592-es revideált kiadást tette a standard bibliafordításává. A Vulgatának több ezer kézirata létezik napjainkban.

Más ókori fordítások: A keresztény hit terjedésével szükség volt még több fordításra. Az i. sz. III. századra, hacsak nem már azt megelőzően, elkészült a Keresztény Görög Iratok első olyan fordítása, melyet az egyiptomi koptok használtak. Egyiptomban többféle kopt nyelvjárást beszéltek, és idővel többféle kopt fordítás született. A két legjelentősebb a Felső-Egyiptomban (D-en) készített thébai, azaz szaidi fordítás és az Alsó-Egyiptomban (É-on) készített bohairi fordítás. Ezek vélhetően az i. sz. III. és IV. századból származnak, és tartalmazzák mind a Héber Iratokat, mind pedig a Keresztény Görög Iratokat.

A gót fordítás az i. sz. IV. században készült a gótoknak, akik az idő tájt Moesiában (ma Szerbia és Bulgária területe) laktak. Ebből a fordításból hiányzik néhány bibliai könyv (1Sámuel, 2Sámuel, 1Királyok, 2Királyok). Ezeket feltehetően a fordítás készítője Wulfila (Ulfilas) püspök hagyta ki, mert úgy gondolta, hogy veszélyes lenne, ha a gótok elolvasnák ezeket a könyveket, melyek említést tesznek háborúkról, illetve helytelenítik a bálványimádatot.

A Biblia örmény fordítása az i. sz. V. századból származik, és alighanem görög és szír szövegeken alapul. A Kaukázusban élők számára készített grúz fordítás az i. sz. VI. század vége felé készült el, és bár érződik rajta a görög hatás, a szöveg örmény és szír fordításon alapul. Az abesszinek által használt etióp fordítás vélhetően az i. sz. IV. vagy V. század körül látott napvilágot. Ezenkívül létezik számos óarab fordítása is a Szentírásnak. Úgy vélik, hogy a Biblia egyes  részeit már az i. sz. VII. században lefordították arabra, de a legkorábbi feljegyzés egy olyan arab fordításról szól, mely i. sz. 724-ben készült Spanyolországban. A szláv fordítást az i. sz. IX. században készítették, és egy testvérpár, Cirill és Metód nevéhez fűződik.