(feltehetően: ’erőben’):

Földtulajdonos a júdai Betlehemben, „jómódú ember”, aki az i. e. XIV. század táján élt (Ru 2:1). Boáz Szalma (Sálmon) és Ráháb fia volt, és ő nemzette Obedet (Mt 1:5). Júdától számítva a hetedik nemzedék tagjaként láncszem volt a Messiás leszármazási vonalában (1Kr 2:3–11; Lk 3:32, 33). Hogy mi vezetett az események igencsak szokatlan alakulásához, ami által Boáz bekerülhetett Jézus családfájába, azt Ruth könyve örökítette meg nekünk.

Boáznak volt egy közeli rokona, Elimélek, aki meghalt, csakúgy, mint a két fia, akik nem hagytak hátra férfi örököst. A két fiú özvegyeinek egyike, Ruth ragaszkodott Elimélek özvegyéhez, Naomihoz. Aratás volt, és Ruth „történetesen éppen” Boáz földjén tallózott (Ru 2:3). Boáz hűséges júdai ember volt, Jehova őszinte imádója. Azon túl, hogy a „Jehova legyen veletek!” szavakkal köszöntötte az aratómunkásait, megfigyelve Ruth Naomihoz való hűséges ragaszkodását, így szólt a fiatal nőhöz: „Jutalmazzon meg téged Jehova azért, ahogyan cselekszel! Legyen teljes jutalmad Jehovától” (Ru 2:4, 12). Mikor Ruth beszámolt minderről az anyósának, Naomi felkiáltott: ’Áldja meg őt Jehova! Ő az egyik kiváltónk!’ (Ru 2:20). És amikor véget ért az aratás, Naomi elmondta Ruthnak, hogy a szokás szerint hogyan hívhatja fel erre Boáz figyelmét. Boáz a szérűjén aludt, és arra ébredt, hogy Ruth kitakarta a lábát, odafeküdt, és most arra kéri, hogy vásárolja vissza Elimélek birtokát sógorházasság  által. (Lásd: SÓGORHÁZASSÁG.) Ruthnak kellett Naomi helyébe lépnie, hiszen az anyósa már idős volt a gyermekszüléshez. Boáz nem vesztegette az időt, már másnap reggel odahívta magához a másik rokont, akivel közelebbi rokonságban voltak, de az (a Biblia csak meg nem nevezett férfiként utal rá) nem akart Isten elrendezése szerint eljárni. Boáz ellenben haladéktalanul megtette, amit ez az elrendezés megkívánt, és feleségül vette Ruthot. A helyiek megáldották frigyüket. Fiuk született, Obed, aki Dávid király nagyapja lett (Ru 3:1–4:17).

Boázt a történet végig – munkásai kedves üdvözlésétől kezdve addig, hogy elfogadja a felelősséget, hogy fenntartsa Elimélek családjának a nevét – kiváló férfinak mutatja be, tettre kész és tekintélyes embernek, aki ugyanakkor képes uralkodni magán, hittel és feddhetetlenül cselekszik, nagylelkű és kedves, erkölcsileg tiszta, és minden tekintetben maradéktalanul betartja Jehova parancsolatait.