Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Bokalánc, bokaperec

Bokalánc, bokaperec

A héber szavak, melyeket úgy fordítanak, hogy ’bokaláncocska’ (ʼec·ʽá·dháʹ; 4Mó 31:50) és ’lábláncocska’ (ceʽá·dháʹ; Ézs 3:20), a cá·ʽadhʹ gyökszóból erednek, amelynek a jelentése ’lép, lépdel’ (Jr 10:5; Pl 7:8). A héber ʽeʹkhesz (bokaperec, bokalánc) szó az ʽá·khaszʹ szóból ered, mely azt jelenti, hogy ’csilingel, bokaperecet csörget’ (Ézs 3:16, 18, Rbi8, lábj.). A bokaperecek bokán hordott, karika formájú ékszerek voltak, és igen elterjedtek voltak az ókori Közel-Keleten. Rézből, aranyból, ezüstből, vasból, üvegből és elefántcsontból készültek. Az egyiptomi emlékműveken látható ábrázolásokon mind a férfiak, mind a nők viselnek ilyen ékszert; Egyiptomban a bokaláncok, a bokaperecek és a karperecek általában úgy lettek elkészítve, hogy illjenek a ruhához.

Amikor járás közben a nehezebb bokaperecek egymáshoz értek, csilingelő hangot adtak ki. Ám időnként kis kövecskéket is tettek az üreges bokaperecekbe, hogy járás közben csörögjenek. Napjainkban az arab lányok olykor-olykor szintén viselnek olyan bokaperecet, amelyen kicsi csengőcskék vannak. Ezenkívül gyakran bokaláncocskákat tettek a női bokaperecekre, mintegy összekapcsolva ezeket az ékszereket. Járás közben a láncocskák csilingelő hangot hallattak, és persze ez és maguk a bokaperecek is vonzották a tekinteteket. A bokaláncocskák vagy lábláncocskák miatt a nők csak aprókat tudtak lépni, ezért tipegve lépdeltek, amit valószínűleg kecses és finom női járásnak tartottak (Ézs 3:16).

Az izraeliták „bokaláncocskákat” is szereztek hadizsákmányként a midiánitáktól más ékszerek mellett, és odaadták azokat „Jehovának felajánlásként” (4Mó 31:50, 51). Később „Sion [gőgös] leányai” úgy lettek ábrázolva, mint akik „tipegve lépdelnek és lábukkal csilingelnek”, vagyis „lábukkal bokaperecet csörgetnek”. Ézsaiás által Jehova arra figyelmeztette őket, hogy el fogja távolítani az ékszereiket, a „lábpereceket”, vagyis a bokapereceket, illetve a „lábláncocskákat” (Ézs 3:16, Rbi8, lábj.; 3:18, 20). Amikor a babilóniaiak meghódították Júdát és Jeruzsálemet i. e. 607-ben, minden bizonnyal tönkretették ezeknek a nőknek az életét, aminek az lett a következménye, hogy elveszítették a sok-sok ékszerüket, és a szabadságukat is. (Lásd: DÍSZ, ÉKSZER.)