(héb.: szíʹach):

A föld felett közvetlenül elágazó, fás szárú, a fánál alacsonyabb növény; cserje. Ha több bokor van egymás mellett, akkor azok bozótost alkothatnak. A héber szíʹach szó csak négyszer fordul elő a Bibliában, mégpedig az 1Mózes 2:5; 21:15-ben és a Jób 30:4, 7-ben. Palesztina vidékén különféle bokrok nőnek, egyebek mellett az alacsony növésű boróka, az európai zsidótövis és a rekettyebokor. De vannak fák is, amelyek a méretüket és a kinézetüket tekintve gyakran olyanok, mint a bokrok; ilyen például az akácia, a mirtusz, a sztórax, a tamariszkusz és a fűz.

Beér-Seba pusztájában az elkeseredett Hágár egy bokor alá vetette Ismáelt (1Mó 21:15). Jób pedig a víztelen vidékeken élő emberekről azt mondta, hogy „sós füvet tépdestek a bozótnál”, és bokrok közül ordítottak (Jób 30:4, 7).

Úgy vélik, hogy az égő bokor, amely által Jehova angyala felkeltette Mózes figyelmét, és amelynek közepéből beszélt vele, egy fajta tövisbokor (héb.: szeneʹ ) volt (2Mó 3:2–5; 5Mó 33:16). A Görög Iratok írói erre az eseményre utalva a görög baʹtosz szót használták, amelynek a jelentése tüskebokor, illetve bármilyen tövisbokor (Mk 12:26; Lk 20:37; Cs 7:30, 35). Görögül a szedret baʹtonnak (a baʹtosz szóból ered) nevezik, ezért néhány szótárszerkesztő a tövisbokrot (szeneʹ) a szederrel (Rubus sanctus) hozza összefüggésbe. Ez egy elterjedt növény egész Szíriában és Palesztina nagy részén. A Sínai-félszigeten azonban nem nő vadon napjainkban. Ezért mások szerint inkább az akáciafa egy bizonyos fajtája jöhet számításba, ugyanis ez a tövises, többnyire bokorszerű fa igen gyakori a Sínai-félsziget egész területén. De nem lehet pontosan meghatározni, hogy milyen növényről van szó.