(a ’termés’; ’gyümölcs’ jelentésű alapszóból):

Az izraeliták szent naptárjában a 8. holdhónapnak, a mezőgazdasági naptárban a 2. hónapnak a neve (1Ki 6:37, 38; 1Mó 7:11). Október és november egy részét ölelte fel. A babiloni száműzetés után ezt a hónapot marhesvánnak vagy markesvánnak nevezték, később pedig röviden hesvánnak. Ezek a száműzetés utáni elnevezések nem a Bibliában fordulnak elő, hanem a zsidó Talmudban, Josephus írásaiban és más művekben.

Bul az őszi esős időszak eleje táján kezdődött (5Mó 11:14; Jóe 2:23; Jk 5:7). Ebben a hónapban vetették az árpát és a búzát, valamint Galilea é. részén ekkor gyűjtötték be az olajbogyókat. A pásztorok bul havában kezdték behozni a juhnyájaikat a mezőről, hogy a téli, hideg és esős hónapokban fedél alatt legyenek az állatok.

 Az 1Mózes 7:11 és 8:14 szerint a Noé korabeli özönvíz ’a második hónap’ 17. napján kezdődött, és egy holdévvel és tíz nappal később ugyanebben a hónapban szikkadt meg a föld. Ezzel kapcsolatban Josephus (A zsidók története. I. könyv, 3. fej., 3. bek.) megjegyzi: „Ez a csapás Noé életének hatszázadik évében következett be, a második hónapban, amelyet a makedonok Diosnak, a héberek pedig Marsesuannak neveznek; mert Egyiptomban így szokták felosztani az évet.” Josephus szerint tehát a Noé korabeli második hónap bul, vagyis marhesván havának felel meg.

Az egyiptomi kivonulás után bul lett a szent naptár nyolcadik hava, és Salamon ebben a hónapban fejezte be a jeruzsálemi templom építését (1Ki 6:38). Jeroboám, aki Izrael elszakadt északi királyságának első királya volt, önkényesen ünnepi hónappá tette bult, mert azt tervezte, hogy eltereli a nép figyelmét Jeruzsálemről és az ünnepeiről (1Ki 12:26, 31–33).