Kis-Ázsia dk., viszonylag kicsi és keskeny részét nevezték Ciliciának vagy Kilikiának. D-ről a Földközi-tenger határolta, Ny-ról Pamfília, É-on a Taurus-hegység választotta el Likaóniától és Kappadóciától, K-en pedig a Taurus-hegység d. nyúlványa, az Amanosz-hegység (most Nur-hegység) választotta el Szíriától. Többnyire ezek határolták az ókori történelem nagy részében.

Alapvetően földrajzilag két részre tagolódott: a ny. részt Kilikia Trakheiának (Zordon Kilikiának), a k. részt Kilikia Pediasznak (Sík Kilikiának) nevezték. Az erdőkben gazdag Kilikia Trakheia vad fennsík volt a Taurus-hegységben. Csipkézett tengerpartja – melyből sziklás földnyelvek nyúltak a tengerbe – számos védett kikötőnek és öbölnek nyújtott otthont. Már régtől fogva rablók és kalózok menedékéül szolgált, akik a parthoz közeli hajókat fosztogatták. Kilikia Pediasz a nagy kiterjedésű parti síkságot ölelte fel, amely vízben bővelkedő és rendkívül termékeny terület volt. A római korban ezen a síkságon szerteszét félautonóm városok helyezkedtek el, s közülük is a legkiemelkedőbb Tárzusz, Saul (Pál) szülővárosa volt (Cs 21:39; 22:3; 23:34).

A búza, len és gyümölcsök termesztése mellett Ciliciában kecskeszőr feldolgozásával is foglalkoztak – melyet a római korban ciliciumként ismertek –, aminek köszönhetően fejlődésnek indult a sátorkészítés ipara. Így részben ezzel magyarázható, hogy Pál már fiatalkorában sátorkészítőnek tanult.

Cilicia katonai és kereskedelmi szempontból is kitűnő helyen feküdt. A Szíriából induló legfontosabb kereskedelmi útvonal Szíria kapuin át vezetett, melyek Antiókiától kb. 30 km-re É-ra, az Amanosz-hegységben (mai nevén Nur-hegységben) magasan fekvő hegyszorosok voltak. Az útvonal ezután átszelte Ciliciát, eljutva Tárzuszig, és felfelé haladva a Taurus-hegységben a Kilikiai kapuhoz, vagyis egy hegyszoroshoz, illetve szurdokhoz ért, amelyen keresztül el lehetett jutni Kis-Ázsia középső és ny. részébe.

A Római Birodalom uralkodásának kezdeti időszakában a provinciát felosztották, és ny. felének egy része helyi dinasztiák kezébe került,  míg a többi része nyilvánvalóan a szomszédos függő királyságok igazgatása alá tartozott. Csak Vespasianus idejében (i. sz. 72) egyesítették újra egy provinciává Cilicia k. és ny. felét. Így az apostoli idők hajnalán különösen szoros kapcsolat volt Cilicia és Szíria között, s ez látszik tükröződni a Cselekedetek 15:23, 41-ből és a Galácia 1:21-ből. Egyes kutatók azt sugallják, hogy az ezekben a versekben használt „Cilicia” név Kilikia Pediaszra utal. Másfelől amikor a Cselekedetek 27:5 azt írja, hogy Pál ’a nyílt tengeren hajózott át Cilicia és Pamfília mentén’ a Rómában való kihallgatására, akkor a „Cilicia” szó kétségkívül a Cilicia k. és ny. részét felölelő egész területet magában foglalja.

Ciliciai zsidók is voltak azok között, akik vitatkoztak Istvánnal a halála előtt (Cs 6:9). Úgy i. sz. 49-re már több gyülekezet is volt Ciliciában, amelyekhez levelet küldött a keresztények jeruzsálemi tanácsa (Cs 15:23). Pál a második és harmadik misszionáriusi útja során nyilván keresztülment Cilicián és a Kilikiai kapun.