A gabonamagvak elválasztása a szártól és a polyvától. Ha a tallózóknak csak kevéske csépelnivalójuk volt, vagy ha a mag picike volt, mint például a kömény, illetve ha valamilyen veszély miatt titokban csépeltek, akkor kézzel csépelték a gabonát, egy bottal vagy egy cséphadaróval ütve azt vagy a földön, vagy a borsajtóban (Bí 6:11; Ru 2:17; Ézs 28:27).

Rendes körülmények között azonban a szérűn csépeltek. A szérű egy kör alakú – akár 15 m átmérőjű – lapos hely volt, melyet rendszerint magasabb fekvésű, szélfútta helyen alakítottak ki, vagy egy sziklaalapzaton, vagy egy olyan területen, ahol simára döngölték a földet. Azokat a szérűket, amelyek nem egy ember tulajdonában voltak, gyakorta a falu közelében egymás mellett hozták létre, hogy közösen lehessen használni őket. Palesztinában főként árpát vagy búzát termesztettek, és ezeknek a kévéit a földön terítették szét (ma rendszerint 30–46 cm vastagon). Ahogy a bikák vagy más állatok folyamatosan körbejártak, és taposták, vagyis nyomtatták a szalmát, az fokozatosan darabokra tört, a gabonaszem pedig különvált a polyvától. A nyomtató állatok száját nem volt szabad bekötni (5Mó 25:4; Hó 10:11; 1Ko 9:9, 10).

Amikor cséplőszerszámokat vontattattak az állatokkal, gyorsabb és alaposabb munkát végeztek, mint amikor csak az állatok patái taposták a gabonát (Ézs 41:15; Ám 1:3). Jóval később vagy olyan nagy, lapos és súlyos cséplőszánokkal végezték el ezt a munkát, amelyeknek az alján éles kő-, illetve vasfogak voltak, vagy pedig olyan keretekkel, amelyekben a gabonaszárak összetörésére és felaprítására késekkel felszerelt nehéz hengerek voltak. Ilyen cséplőszánokkal és hengeres keretekkel minden egyes körrel újabb sávot tudtak kicsépelni, ha pedig a munkás nehezék gyanánt ráállt vagy ráült, akkor hatékonyabb is volt. (Vö.: Ézs 28:28.)

Ha már alaposan kicsépelték a többször megforgatott gabonát, akkor következett a szórás. (Lásd: SZÓRÁS.)

Mivel a szérű egy nyílt, sík terep volt, sokszor a cséplésen kívül másra is használták. Jákob gyászszertartását Atád szérűjén tartották, mely a Jordán közelében feküdt (1Mó 50:10, 11). Jehova irányítására Dávid megvásárolta Arauna (Ornán) szérűjét, és oltárt épített ott, amelyen áldozatot mutatott be Jehovának (2Sá 24:16–25; 1Kr 21:15–28). Később ezen a szérűn épült fel Salamon temploma (2Kr 3:1). Amikor Josafát és Aháb arról tanácskozott, hogy háborúba szálljanak-e Szíriával, trónjukat a Szamária kapujának bejáratánál lévő szérűn állították fel (1Ki 22:10).

Jelképes értelem: Az, amit a szérűn a gabonaszárakkal csinálnak, jelképes értelemben nagyon jól kifejezi, hogy Jehova hogyan veri meg és zúzza szét az ellenségeit (Ézs 41:15; Jr 51:33; Mi 4:12, 13; Ha 3:12). A cséplés olykor azt is szemlélteti, hogy hogyan semmisít meg valaki másokat (2Ki 13:7). Továbbá az, hogy a búzaszemet elválasztják a polyvától, érzékeltetheti azt, ahogyan Jehova ítélete elkülöníti az igazságosakat a gonoszoktól (Mt 3:12). Megint egy másik értelemben pedig a hosszú ideig tartó cséplés és a bőséges csépelnivaló a jólétet és Jehova áldását jelképezte (3Mó 26:5; Jóe 2:24).