Bármely olyan fűrészes levelű növény, amelyet általában irritáló nedvvel teli, sűrű, szúrós csalánszőr borít. Érintésre a szőr csúcsa letörik, és az éles, törött vége behatol a bőr alá, aminek a következtében ez a nedv a sebbe kerül. Legalább négyféle csalánt ismernek Palesztinában. A legelterjedtebb a római csalán (Urtica pilulifera), amely elérheti a 1,8 m-es magasságot is, és főleg elhagyatott romok közt található.

 A héber chá·rúlʹ (Pl 24:31; So 2:9) és qim·mószʹ kifejezések (Ézs 34:13; Hó 9:6) olyan növényekre utalnak, amelyek parlagon hagyott területeket és romokat lepnek el. Ahogy a Jób 30:7 a chá·rúlʹ szót használja, abból arra következtethetünk, hogy valamilyen magas növényről lehet szó. Van még egy másik héber szó is, a szir·padhʹ („bogáncs”, Kat., „csalán”, ÚRB, ÚV), és ez a mirtusszal van szembeállítva (Ézs 55:13).

A Példabeszédek 24:31-ben a qim·mószʹ szónak az egyik alakjáról („tövis”, Kár., „gaz”, ÚRB, „gyom”, ÚV) néhányan úgy vélik, hogy gondolatritmust alkot a chá·rúlʹ szóval. Éppen ezért vannak tudósok, akik szerint a qim·mószʹ általában véve a gyomra utal, és vannak, akik úgy gondolják, hogy a chá·rúlʹ a bozót általános megnevezése lehet. Néhányan azt is megkérdőjelezik, hogy a chá·rúlʹ szót helyes-e a Jób 30:7-ben ’csalánnak’ fordítani, mivel többnyire nem keresnénk menedéket csalán alatt. Száraz vidéken azonban az emberek nyilván szívesen mennek a magas csalán árnyéka alá, vagy ha éheznek, csalánt gyűjtenek, hogy megehessék. Tehát ez a fordítás helyes.