Egy üreges fémeszköz. Ez a hangszer általában harang alakú, vagy kinézetre egy talpas pohárhoz hasonlít, és erőteljes hangot ad, amikor megütik.

A Biblia akkor említi először a csengettyűket, amikor a Mózes második könyvében beszél a hajléknál való szolgálatról. Itt hétszer fordul  elő a héber pa·ʽamónʹ szó. A főpap kék palástjának felhajtásán váltakozva voltak aranycsengettyűk, valamint kék, bíbor és vörös színű alapanyagból készült gránátalmák (2Mó 28:33–35; 39:25, 26).

A Zakariás 14:20-ban szereplő mecil·láʹ héber szó azokra a csengettyűkre utal, melyeket a lószerszámra erősítettek, és a ’megcsendül’ jelentésű alapszóból származik (1Sá 3:11). Az, hogy „a szentség Jehováé” szavakat kellett belevésni a lovak csengettyűibe – ugyanazokat a szavakat, melyek Izrael főpapjának a turbánján lévő ’fényes lemezen’ is megtalálhatóak voltak –, arra mutat, hogy mindent át kellett itatnia annak a tudatnak, hogy Jehova szent (2Mó 39:30, 31; vö.: Za 14:21).