(bírám az Isten):

1. Dávid második fia, akit Hebronban szült neki Abigail (1Kr 3:1). A 2Sámuel 3:3-ban Kileábnak nevezik. Miután megölték az elsőszülöttet, Amnont, Dániel lehetett volna a királyság várományosa Dávid után, de nem említik a feljegyzések, hogy a trónra tört volna, ami arra utal, hogy vagy tiszteletben tartotta, hogy Isten Salamont nevezte ki királynak, vagy pedig arra, hogy még az apja halála előtt halt meg.

2. Jehova kiemelkedő prófétája Júda törzséből. A nevét viselő könyvnek az írója. Életének kezdeti szakaszáról igen keveset tudunk, de Dániel elmondja, hogy Babilonba vitték, talán még tizenéves hercegként más királyi utódokkal és nemesekkel együtt (Dá 1:3–6). Ez Joákim (Babilon adófizető királyaként való) harmadik évében történt. Ez a harmadik év i. e. 618 tavaszán kezdődött meg (Dá 1:1). Joákim dicstelen halálát követően a fia, Joákin még néhány hónapot uralkodott a behódolás előtt. I. e. 617 elején Nabukodonozor fogságba hurcolta Joákint és más ’főembereket’, köztük az ifjú Dánielt is (2Ki 24:15).

A babiloni uralom idején: Bár sok száműzött a Kébár folyónál lakott Babilon városán kívül, Dánielt és három társát kiválasztották, hogy különleges képzést kapjanak, és megtanítsák őket a káldeusok írására és nyelvére, hogy így felkészítsék őket a kormány szolgálatára. Szokás szerint babiloni nevet adtak nekik; Dánielt Nabukodonozor istenének a neve után Baltazárnak nevezték el (Dá 1:7; 4:8; lásd: BALTAZÁR). Mivel nem szerette volna beszennyezni magát a kapott élelemmel, amely magában foglalhatott olyasmiket, amiket a mózesi törvény tiltott, vagy amiket pogány rítusokkal tettek tisztátalanná, engedélyt kért arra, hogy hadd fogyasszanak csak zöldségeket és vizet. Jehova Isten pedig „tudást és éleslátást adott [nekik] minden írásban és bölcsességben. Dániel pedig megértett mindenféle látomást és álmot” (Dá 1:17). Amikor a király három év után kérdezgette őket, „tízszerte jobbnak találta őket egész királyi birodalma valamennyi mágiát űző papjánál és mágusánál” (Dá 1:20).

Dániel Babilon elestéig megmaradt az udvari szolgálatban. A Dániel 1:19-ben azt olvassuk, hogy három társa úgyszintén továbbra is ’a babiloni király szolgálatában állt’. Hogy vajon ebben a tisztségben szolgáltak-e egészen Babilon elestéig, arról nem írnak a feljegyzések, Dániel viszont megmaradt ebben a beosztásban, utána pedig a perzsa udvarban szolgált Círusz uralkodásának legalább a harmadik évéig (Dá 10:1).

Nabukodonozor álmai: Nabukodonozor az uralkodásának a második évében (vsz. Jeruzsálem lerombolásától, i. e. 607-től számolva) álmot látott, amelytől „nyugtalan lett”. Miután egyetlen bölcs sem volt képes feltárni az álmot, Dániel a király elé járult, és isteni kinyilatkoztatásnak köszönhetően nemcsak hogy megmondta neki, mi volt az álom, hanem meg is fejtette, amivel megmentette magát és a többi bölcset a kivégzéstől. Ez arra késztette Nabukodonozort, hogy Dánielt „az egész Babilon tartomány uralkodójává, valamint Babilon minden bölcsének a legfőbb felügyelőjévé” tegye (Dá 2:48). Három társa magas tisztséget kapott az udvaron kívül, Dániel viszont a király udvarában szolgált.

Nem tudni biztosan, hogy miért nem volt jelen Dániel is a feddhetetlenség azon próbáján, amellyel három társa, Sidrák, Misák és Abednegó került szembe, amikor is megparancsolták nekik, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Dura síkságán állítottak fel (Dá 3.). A Biblia nem ír erről. Dániel korábbi tettei, valamint Istenhez való későbbi lojalitása még halálos veszély idején is – amint arról a 6. fejezet ír –, teljes mértékben bizonyítja, hogy ha Dániel jelen lett volna, akármilyen körülmények közé került volna is, nem alkudott volna meg, nem hajolt volna meg a szobor előtt. Ezenkívül Jehova Szava helyeslően beszél Dánielről, mint olyan személyről, aki teljes lelkű odaadásban élt, valamint Noéval meg Jóbbal együtt említi (Ez 14:14, 20; Mt 24:15; Héb 11:32, 33).

Dániel később megfejtette Nabukodonozornak az álmát, mely egy rendkívül magas fáról szólt, amelyet kivágtak, majd hagytak újra kihajtani, és elmondta, hogy ez a fa magát a fenséges babiloni uralkodót szemlélteti (a prófécia első beteljesedéseként) (Dá 4:20–22). Az álom szerint Nabukodonozor tébolyodott lesz hét évig, majd visszanyeri értelmét és királyságát. Nabukodonozor megerősítette, hogy az Istentől származó álom rajta teljesedett, ugyanis jónak látta, hogy a birodalmában mindenütt kihirdesse a történteket (Dá 4:1, 2).

 Látomások: Belsazár uralkodásának az első és harmadik évében Dániel két látomást kapott (Dá 7., 8.), amelyben különböző állatok egymást követő világhatalmakat jelképeztek, és elvezetnek ahhoz az időhöz, amikor ezek erőszakkal összetöretnek, és az égi uralmat egy „emberfiához hasonló valaki” kapja meg (Dá 7:11–14). Hogy Dániel csakugyan Susánban volt-e, amikor megkapta a 8. fejezetben olvasható látomást, vagy csak a látomásban látta magát ott, azt nem tudjuk biztosan. Úgy tűnik, hogy Nabukodonozor halála után sok évig alig kérték ki Dániel tanácsát, ha egyáltalán kikérték, ezért a királyné (vsz. az anyakirályné) szükségesnek tartotta, hogy Belsazár figyelmébe ajánlja őt, amikor egyetlen bölcs sem volt képes megfejteni Belsazár féktelen, Istent gyalázó lakomáján a vészjósló kézírást a palota falán. Az ígérethez hűen „kihirdették, hogy ő [Dániel] lesz a királyságban a harmadik uralkodó”, ugyanis Nabú-naid volt az első uralkodó, fia, Belsazár pedig a második. A város még azon az éjszakán a médek és perzsák kezére került, és Belsazárt megölték (Dá 5:1, 10–31).

A méd–perzsa uralom idején: A méd Dáriusz uralkodása során Dániel a között a három magas rangú tisztviselő között volt, akiket a királyságot irányító 120 satrapa fölé neveztek ki. Mivel Dániel Isten kegyéből rendkívül kimagaslóan látta el feladatait a kormány szolgálatában, már épp az egész királyság fölé akarták őt emelni, amikor a többi tisztviselő irigységből és féltékenységből összeesküdött, hogy kivégeztetik. Annak a törvénynek, amelynek az elrendelésére rávették a királyt, azzal kellett kapcsolatban lennie, hogy Dániel Istent imádja, mivel más hibát nem találtak benne. Bár a király vonakodva foganatosította a törvényt, amelyet az ottani szokás szerint nem lehetett visszavonni, azért bevettette Dánielt az oroszlánok vermébe. Mivel Dániel szilárd volt feddhetetlenségében és hitében, Jehova elküldte angyalát, hogy szabadítsa meg őt az oroszlánok szájából. Dáriusz ezután végrehajtotta ítéletét az összeesküvőkön, pont ugyanazokat az oroszlánokat használva fel az elpusztításukra (Dá 6.).

Dáriusz első évében Dániel felfigyelt rá, hogy közel van annak a 70 évnek a vége, amíg Jeruzsálem elhagyatott marad, és amelyről Jeremiás írt (Jr 25:11, 12). Dániel alázatosan beismerte népe bűneit, és imádkozott, hogy ragyogjon fel Jehova arca az elhagyatott szentélyre Jeruzsálemben (Dá 9:1, 2, 17). Abban a kegyben részesült, hogy Gábriel által kinyilatkozást kapott a 70 hétre vonatkozó próféciáról, amely pontosan meghatározza, melyik évben jön el a Messiás. Dániel, legnagyobb örömére, még láthatta a zsidók visszatérését Zorobábel vezetésével i. e. 537-ben, de arról nem szól a feljegyzés, hogy ő elkísérte volna őket. Círusz uralkodásának a harmadik évében (i. e. 536-ban) Dániel látomást kapott egy angyaltól, akinek azon küldetése során, hogy látogassa meg Dánielt, viaskodnia kellett Perzsia fejedelmével. Az angyal szavai feltárták, „mi fog történni [Dániel népével] a napok befejező részében, mivel ez a látomás az eljövendő napokra szól” (Dá 10:14). Perzsia királyaival kezdve Dániel előre feljegyezte a történelmet. A prófécia feltárta, hogy két főbb, egymással szemben álló politikai hatalom fogja uralni a világot, melyeket „északi király”-nak és „déli király”-nak neveznek, és ez egészen addig így lesz, míg fel nem áll Mihály, amit olyan időszak fog követni, amikor nagyon nyomorúságos lesz a helyzet (Dá 11., 12.).

Dániel valószínűleg nem élt sokkal tovább Círusz uralmának a harmadik événél. Ha tizenéves volt, amikor Babilonba vitték i. e. 617-ben, akkor közel 100 éves lehetett, amikor megkapta a 10–12. fejezetben feljegyzett látomást. Az angyal Dánielnek szóló kijelentése – „te pedig menj a vég felé; nyugodni térsz, de felkelsz majd a sorsodra a napoknak végén” –, úgy tűnik, arra utal, hogy már élete alkonyán lehetett, és azt a biztosítékot kapta, hogy fel fog támadni (Dá 12:13).

Dániel írói munkássága: Krisztus hivatkozott Dánielre (Mt 24:15), és a Héberek 11:33 is céloz rá. A kritikusok nem tudják sikeresen bizonyítani, hogy a későbbi, makkabeusi időkből egy vagy több írónak köze lett volna Dániel kanonikus könyve egy részének vagy egészének a megírásához. Ám az a három hozzátoldás, melyeknek a címe: „A három ifjú éneke”, „Zsuzsanna története”, „Bél és a kígyó története”, apokrif iratok, és ezeket később írták meg. Ezek és más írások, amelyek Dánielt nevezik meg az írójuknak, vagy szokatlan hőstetteit, illetve tanításait ecsetelik, inkább a mesék világába illenek, s Dániel rendkívüli hírnevére építenek, és ezért nem megbízhatóak. (Lásd: APOKRIF IRATOK; továbbá: DÁNIEL KÖNYVE.)

3. Itamár lévita háznépéből származó pap, aki i. e. 468-ban Jeruzsálembe kísérte Ezsdrást (Ezs 8:2). Lehetséges, hogy ugyanez a pap vagy a leszármazottja pecsételte le a bűnbánatból fakadó megállapodást Nehémiás kormányzósága idején (Ne 10:6), de nem egyezik meg a Júda törzséből származó Dániel prófétával (Dá 1:6).