Nem túl mély, lefelé elkeskenyedő, általában hordozható háztartási eszköz. Rendszerint fából készült, de olykor agyagból vagy bronzból. Ebben keverték össze a lisztet a vízzel, és gyúrták tésztává. Ha kovászos kenyeret készítettek, akkor a tésztát jobbára úgy kelesztették meg, hogy egy előző sütésből megőrzött kovásszal összedolgozták, majd a sütésig a dagasztóteknőben hagyták megkelni (1Mó 18:6; 1Sá 28:24). Az volt a szokás, hogy kézzel dagasztottak, bár az egyiptomiak olykor lábbal is gyúrták a tésztát, amikor nagy teknőben dagasztottak (Hó 7:4).

A dagasztóteknők vagy sütőteknők méretében nagy különbségek voltak. Egy agyagból készült változatuk – amilyet gyakran használtak – kb. 25 cm átmérőjű és 8 cm mély volt.

A héberek étrendjében a kenyér fontos helyet foglalt el, ezért rendszeresen sütöttek kenyeret. Így aztán a dagasztóteknő is alapvető tárgy volt mind az izraeliták, mind más, ókori népek körében. Mózes napjaiban a békák, melyek Jehova második csapásaként árasztották el Egyiptomot, bementek az emberek otthonaiba, sőt még a dagasztóteknőkbe is (2Mó 8:3). Később az izraeliták, akik sietve hagyták el Egyiptomot, ’dagasztóteknővel együtt, a köntösükbe kötve vitték a vállukon a tésztájukat, még mielőtt megkelt volna’ (2Mó 12:33, 34). Mivel a dagasztóteknő nélkülözhetetlen eszköz volt az otthonokban, hiszen a mindennapi kenyér készítéséhez kellett, ezért ha Jehova megáldotta a dagasztóteknőt, az egyértelműen azt jelezte, hogy biztosan elegendő élelem lesz abban az otthonban. Ha viszont Jehova megátkozta a dagasztóteknőt, az az éhséget jelképezte (5Mó 28:1, 2, 5, 15, 17).