Az ókorban kétféle dajkát alkalmaztak. A ’szoptatós asszony’ (héb.: mé·neʹqeth; 1Mó 24:59; 35:8; 2Mó 2:7; 2Ki 11:2; 2Kr 22:11; Ézs 49:23) az anya helyett szoptatta a kisbabát. Debóra ebben az értelemben volt Rebeka dajkája, később pedig a szolgálója vagy gondviselője lett, és az úrnője halála után is a család szolgálatában maradt (1Mó 24:59, 67; 35:8). Egy másfajta dajka lehetett férfi is (héb.: ʼó·ménʹ; 4Mó 11:12; Ézs 49:23 [’gondviselő’]), nő is (héb.: ʼó·meʹneth; 2Sá 4:4). Akár férfi volt, akár nő, gyermekekről, betegekről vagy idősekről gondoskodott. A dajka vagy gondozó szerepét töltötte be a koros Naomi az unokája, Obed esetében, és a szép szűz, Abiság Dávid király mellett (Ru 4:13, 16, 17; 1Ki 1:1–4).

Az 1Tesszalonika 2:7-ben Pál egy ’szoptató anyához’ (gör.: tro·phoszʹ ) hasonlítja magát és társait, érzékeltetve, hogy milyen gyengéden bántak a makedón hívőkkel.