1. Egy kusita személy Raáma leszármazottai közül (1Mó 10:7; 1Kr 1:9). Úgy tűnik, utódai Arábia területén telepedtek le.

2. Ábrahám leszármazottja Joksán vonalán (1Mó 25:3; 1Kr 1:32). A Joksántól származó Dedán fiai, úgy tűnik, az Ígéret földjétől D-re és DK-re telepedtek le, nagyjából ugyanazon a környéken, ahová Ábrahám küldte a Keturától született összes utódját (1Mó 25:6).

Mivel mind a Raámától, mind a Joksántól származó Dedán fiainak a családja nyilvánvalóan Arábia vidékein telepedett le, ezért valamelyest kérdéses, hogy melyik Dedánról esik szó a későbbi bibliai feljegyzésekben. Ám az, hogy néha más szemita népekkel, például Edommal, Témával és Búzzal hozzák összefüggésbe, arra utal, hogy a Joksán ágáról származó Dedánról van szó. Dedánt például Edom egyik határaként említik, Edom földjére pedig pusztulás várt (Ez 25:13). A „puszta síkságon” lévő Dedánnak ezenkívül megmondatott, hogy fusson a betörő seregek elől. A dedániak karavánjainak az erdőben kellett szállást keresniük, Téma pedig – amelynek a területén áthaladva menekülhettek – arra kapott felszólítást, hogy adjon enni és inni a menekülőknek, hogy életben maradjanak (Ézs 21:11–15; Jr 49:8). De végül Edomhoz hasonlóan Dedán is rákényszerült, hogy igyon a pohárból, amelyben Jehova dühödt haragjának bora volt (Jr 25:15, 21, 23).

A tudósok Dedánt a Taimától úgy 120 km-re DNy-ra lévő el-Ula oázissal hozzák összefüggésbe.

Az egyéb, Dedánra való hivatkozások esetében nem tudni, hogy hamita vagy szemita népet értenek-e alatta. Az Ezékiel 27:15, 20-ban például Dedánt úgy említik, mint aki Tírusszal kalmárkodott. Ezenkívül Dedánnak önző érdek van a szívében, amikor a magógi Góg azon tervét figyeli, hogy kizsákmányolja Isten népét (Ez 38:13).