(tízvárosvidék):

Tíz város szövetsége; a gör. deʹka, ( jel.: ’tíz’) és poʹlisz ( jel.: ’város’) szavak összetételéből. Azt a vidéket is jelentette, ahol ezeknek a városoknak a többsége feküdt (Mt 4:25).

Miután i. e. 332 táján Nagy Sándor meghódította Szíriát és Palesztinát, a területükön görög kolóniák jöttek létre, ahol a jelek szerint Nagy Sándor hadseregének a veteránjai telepedtek le, majd őket görögül beszélő bevándorlók követték. Ezek a települések nemegyszer korábbi zsidó városok helyén épültek, míg némelyikük, főként a Jordántól K-re, új helyen. A kolóniák a szíriai Szeleukidák és az egyiptomi Ptolemaidák uralma idején virágoztak, ám a makkabeusi zsidó állam felemelkedése (kb. i. e. 168-ban kezdődött) igencsak veszélyeztette a viszonylag független helyzetüket. Bizonyára sok zsidó élt ezekben a városokban, mégis inkább a görög kultúra és társadalmi rend központjai voltak, tehát jócskán szemben álltak a makkabeusi törekvésekkel. Amikor Pompeius i. e. 63-ban meghódította és újjászervezte Palesztinát, ezek a hellenisztikus városok Róma védőszárnya alá  és kiváltságos helyzetbe kerültek. Saját pénzt verethettek, emellett nagymértékű önkormányzási jogot kaptak, jóllehet továbbra is Róma és a szír tartományi kormányzat alattvalói maradtak, valamint adót kellett fizetniük, és a hadsereg számára katonákat kellett biztosítaniuk.

A szövetség létrehozása: Ezek közül a hellenisztikus városok közül tíz valószínűleg valamikor a Pompeius hódítása és Nagy Heródes halála közötti időben (i. e. 1 táján) Dekapolisz néven létrehozott egy könnyen felbontható szövetséget. Úgy tűnik, a szövetség megalapításának hátterében a szoros kereskedelmi kapcsolatok iránti kölcsönös érdekeltség húzódott meg, valamint az, hogy védekezzenek akár a hellenizmus elleni befolyással szemben Palesztinán belül, akár a K-re fekvő sivatagos területek aggresszív, nomád törzseivel szemben. A Dekapolisz név elsőként a Keresztény Görög Iratokban jelenik meg, ezenkívül Josephus és id. Plinius írásaiban (mindketten az i. sz. első században éltek). Plinius, noha elismerte, hogy már akkoriban eltérő vélemények léteztek, a következő városokat sorolta az eredeti tíz város közé: Damaszkusz, Philadelphia (Filadelfia), Raphana (Rafana), Scythopolis (Szküthopolisz), Gadara, Hippus (Hipposz), Dium, Pella, Gerasa (Gerasza) és Kanatha (Natural History. V., XVI., 74.). Ezek közül csak Szküthopolisz (Bét-Seán) épült a Jordántól Ny-ra; Eszdraelon (Jezréel) völgye kedvező fekvésének köszönhetően a város fontos összekötő kapocs volt a Földközi-tenger partvidékével és kikötőivel. A messze É-on lévő szíriai város, Damaszkusz nyilván Dekapoliszhoz tartozott, ugyanis jelentős kereskedelmi központ volt. A tíz város közül Filadelfia (ókori Rabba, ma Ammán) volt legdélebbre, a Holt-tenger é. csücskétől csupán kb. 40 km-re ÉK-re. A többi város Gileád, illetve a szomszédos Básán termékeny területén feküdt. Vélhetően a legtöbbjük az ott lévő főbb utak mentén vagy azok közelében épült. Kanatha alighanem megegyezik a 4Mózes 32:42-ben említett Kenáttal.

Az i. sz. második században Ptolemaiosz 18 várost sorol Dekapoliszhoz, ami arra utalhat, hogy a megnevezés általánosabbá vált, és változtak a hozzá tartozó városok. A tudósok egy része Ptolemaiosz felsorolása alapján az eredeti tíz közé Abilát tenné be Raphana helyett. Mindenesetre az nyilvánvalónak tűnik, hogy Dekapolisz területének nem voltak konkrétan meghatározott határai, és városainak a hatásköre nem terjedt ki a közbenső területekre, csak az egyes városok körzetére.

Jézus szolgálata és Dekapolisz: A sokaság között – mely azért gyűlt össze Galileában, hogy hallgassa Jézus tanítását – voltak Dekapoliszból valók is (Mt 4:25), igaz, arra nincs egyértelmű utalás, hogy Jézus időt szakított volna  Dekapolisz bármelyik hellenisztikus városára is. Mindazonáltal a galileai szolgálata során járt ezen a területen, amikor átkelt a Galileai-tengeren és a gerazénusok (azaz a Mt 8:28 szerint a gadarénusok) vidékére ment (Mk 5:1). Itt démonokat űzött ki, akiknek azután megengedte, hogy belemenjenek egy disznócsordába. Ez a csorda pusztulását okozta, mire a közeli városból meg vidékről jött emberek arra sürgették Jézust, hogy „menjen el a területükről”. Jézus eleget tett ennek, viszont a férfi, akit megszabadított a démoni befolyástól, engedelmeskedett az utasításának, s ment és tanúskodott a rokonainak, hirdette Dekapoliszban, miként gyógyította meg Jézus (Mk 5:2–20). Némely tudós úgy véli, hogy a disznócsorda egy további bizonyítéka annak, hogy a területen főként a nem zsidó befolyás érvényesült.

I. sz. 32 pászkája után és visszatérőben a föníciai Tírusz és Szidón vidékéről, Jézus „a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz tájékán keresztül” (Mk 7:31). Valahol itt gyógyított meg egy nehezen beszélő süketet, később pedig csoda útján jóllakatott egy 4000 fős tömeget (Mk 7:32–8:9).

Későbbi története: Euszebiosz szerint Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett elpusztítása előtt a Júdeában élő keresztények, megfogadva Jézus prófétai figyelmeztetését, a Dekapoliszhoz tartozó Pella városába, Gileád hegyvidékére menekültek (Lk 21:20, 21; Egyháztörténet. III. könyv, 5., 3.).

Dekapolisz városai semmiképpen sem voltak egyedül Palesztina városai között a maguk hellenisztikus irányzatával, de legerőteljesebben ezeknél a városoknál volt érzékelhető a görög hatás. Feltételezik, hogy az i. sz. második században élték a fénykorukat, ám a rá következő században a szövetség kezdett felbomlani. A Gerasza (ma Dzseras), valamint más városok mellett talált lenyűgöző romok – köztük színházak, amfiteátrumok, templomok, fürdők, vízvezetékek és egyéb építmények maradványai – bizonyítják, milyen jelentős volt a görög befolyás, és milyen gazdagok voltak Dekapolisz városai.