(Démétéré, Démétérhez tartozó [Démétér a földművelés görög istennője]):

1. Ezüstműves a kis-ázsiai Efézus városában, aki zendülést szított Pál apostol és a társai ellen Pál két-három évig tartó efézusi tartózkodásának (kb. i. sz. 53–55) a végén, a harmadik misszionáriusi útján. Pál prédikálását siker kísérte, mivel sokan felhagytak a mágia űzésével, és elégették könyveiket. Demetriusz, akinek virágzó üzletet jelentett Artemisz istennő ezüstszentélyeinek a készítése, aggódni kezdett, hátha elveszíti a jövedelmét amiatt, hogy Pál Krisztus tanítványaivá teszi az embereket, így aztán felizgatta a kézműveseket és másokat. Azzal a két érvvel, hogy tönkremehet az üzlet, és fennáll a veszélye, hogy Artemisz temploma rossz hírbe kerül, sikerült az egész várost felbolygatnia.

Úgy két óra múlva a városi jegyző le tudta csillapítani a zűrzavart. Azt mondta, hogy ha Demetriusz és a kézművesek vádolni akarják Pált és a társait, vannak bíróságok, ahol törvényesen lehet foglalkozni az ügyükkel, de e miatt a rendbontás miatt a római kormány zendüléssel vádolhatja a várost. A tömeg ekkor lecsendesedett, szabadon engedte Pál munkatársait, és otthagyta a színházat, a botrányos lázongás helyszínét. Röviddel ezután Pál elindult Makedóniába (Cs 19:18, 19, 23–41; 20:1).

2. Keresztény, akire János apostol kedves szavakkal hivatkozik a Gájusznak i. sz. 98 táján írt levelében. Talán Demetriusz vitte el a levelet Gájusznak. János azzal, hogy megdicsérte Demetriuszt, vélhetően a vendégszeretet kimutatására akarta ösztönözni Gájuszt. Valószínűleg szokás volt, hogy a gyülekezetek úgy támogatták azokat a hűséges testvéreket, akik a jó hír érdekében utaztak, hogy ellátták őket élelemmel, és szállást adtak nekik (3Jn 1, 12).