(feltehetően: ’nyugtalan; rettegésben’):

Edomita férfi, Saul király pásztorainak feje volt; ez felelősségteljes felvigyázói feladatnak számított (1Sá 21:7; 22:9). Doég nyilvánvalóan prozelita volt. Mivel „Jehova előtt különrekesztve” élt Nóbban – valószínűleg egy eskü, valamilyen tisztátalanság vagy gyanítható lepra miatt –, szemtanúja volt, amint Ahimélek főpap ad Dávidnak a jelenlét kenyeréből, illetve odaadja neki Góliát kardját. Később, amikor Saul azt mondta a szolgáinak, hogy szerinte ők összeesküdtek ellene, Doég feltárta, hogy mit látott Nóbban. Miután Saul hívatta a főpapot és az összes többi nóbi papot, majd kikérdezte Ahiméleket, parancsot adott a kengyelfutóknak, hogy öljék meg a papokat. Ők nem voltak hajlandók ezt megtenni, erre Doég Saul parancsára habozás nélkül kioltotta összesen 85 pap életét. E gonosztett után Doég Nóbot is pusztulásra adta, lemészárolva minden lakosát, fiatalt és időst egyaránt, és a jószágokat is (1Sá 22:6–20).

Amint azt az 52. zsoltár felirata jelzi, Dávid Doégról írta a következőket: „Bajt ötöl ki nyelved, amely éles, mint a borotva, és álnokságot művel. Inkább szereted a rosszat, semmint a jót, inkább a hazugságot, semmint az igazságos beszédet. Szeretsz minden emésztő szót, ó, te csalárd nyelv!” (Zs 52:2–4).