Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Domb I.

Domb I.

Egy olyan természetes kiemelkedés a föld felszínén, amely a hegynél alacsonyabb; a héberben a giv·ʽáʹ, a görögben pedig a bu·noszʹ szó jelöli. A gömbölyded dombok főként Júdeára jellemzők, de megtalálhatók Palesztina más részein is.

A dombok időnként temetkezési helyül és rejtekhelyül szolgáltak (Jzs 24:33; 1Sá 23:19; 26:1). A házak és a városok gyakran dombokra épültek, például Abinádáb háza is, ahol mintegy 70 éven át őrizték a szövetségládát (1Sá 7:1, 2).

Ézsaiás próféta, hogy kiemelje a Mindenható hatalmát, rávilágít, hogy Jehova képes ’megmérni a dombokat mérlegen’ (Ézs 40:12). A Biblia azt írja a hegyekről és a dombokról, hogy ’örökkévalók’ és ’időtlen időkig valók’, de még ezeknél is maradandóbb Isten szerető-kedvessége és békeszövetsége (Ézs 54:10; 1Mó 49:26; 5Mó 33:15).

A keleti uralkodók, mielőtt útra keltek, gyakran embereket küldtek ki maguk előtt, hogy azok előkészítsék számukra az utat: eltávolítsák a köveket, feltöltsék a mélyedéseket, elsimítsák a rögös helyeket, és olykor még a dombokat is elegyengessék. I. e. 537-ben jelképes értelemben lettek elegyengetve a dombok, hogy így a zsidók akadálytalanul térhessenek vissza Babilonból Jeruzsálembe. Ez egyben prófécia is volt, amely előrevetítette azt, hogy Keresztelő János előkészíti az utat a Messiásnak, mielőtt az megjelenik (Ézs 40:4; Lk 3:1–6).

Az izraeliták sokszor dombokon mutattak be bálványimádatot, a kánaánitákat utánozva ezzel (5Mó 12:2; 1Ki 14:23; 2Ki 17:9, 10; Ézs 65:7; Jr 2:20; 17:1–3; Ez 6:13; 20:28; Hó 4:13). Ez érthetővé teszi azt a prófétai választ, amelyet Izrael adott Jehova azon kérésére, hogy térjenek vissza hozzá: „Itt vagyunk! Eljöttünk hozzád, mert te vagy a mi Istenünk, ó, Jehova! Bizony a dombok és a lármázás a hegyeken csak hazugság” (Jr 3:22, 23).

Ennélfogva Ézsaiás és Mikeás is igen találóan jövendölte meg azt, hogy „Jehova házának hegye” szilárdan áll majd a hegyek teteje fölött, és magasabbra emeltetik a domboknál (Ézs 2:2; Mi 4:1). Ezzel szöges ellentétben azok, akik nem cselekszik Jehova akaratát, amikor elérkezik ítélet-végrehajtásának az ideje, „ezt mondják majd a hegyeknek: »Borítsatok el minket!«, és a domboknak: »Omoljatok ránk!«” (Hó 10:8; Lk 23:30; vö.: Ézs 2:19; Je 6:16, 17).