A „dorbézolásnak” fordított görög kóʹmosz szó háromszor fordul elő a Keresztény Görög Iratokban, és mindig negatív értelemben. Joseph Thayer A Greek-English Lexicon of the New Testament bibliai szótára szerint az ókori görög írásokban a dorbézolás nem volt egyéb, mint „éjszakai, lármás menet félittas és bolondos emberekkel, akik vacsora után fáklyákkal és zeneszóval vonultak végig az utcákon Bakkhosz vagy valamilyen más istenség [vagy bajnok] tiszteletére, és énekeltek, játszottak barátaik és barátnőik háza előtt” (1889, 367. o.). Az ilyen szabados, zabolátlan viselkedés utcai felvonulásokkal együtt – amelyek olyanok lehettek, mint ma a karneválok egyes országokban – általánosak voltak a görög városokban az apostolok idejében. Így hát helyénvaló volt az ezzel kapcsolatos intelem, és hasznot meríthettek belőle az igaz imádók.

A keresztényekhez semmiképpen sem illik a dorbézolás, mert ezt Isten Szava elítéli. Némelyek azok közül, akik Kis-Ázsia görög befolyás alatt levő tartományaiban laktak, és akiknek Péter levelet írt (1Pt 1:1), a kereszténnyé válásuk előtt „gátlástalan viselkedés tetteiben, gerjedelmekben, túlzásba vitt borozásokban, dorbézolásokban, ivászatokban és törvényellenes bálványimádásokban” jártak. Miután azonban keresztények lettek, felhagytak az ilyesmikkel (1Pt 4:3, 4). A dorbézolás a maga szemérmetlen érzékiségével és kicsapongásaival a ’sötétség cselekedeteihez’ tartozott, amelyekben nem járhattak a keresztények (Ró 13:12–14).

A Biblia nem tiltja az örömet és a vigadozást. Arra buzdít, hogy az ember örvendezzen Teremtőjében, a férj a feleségében, a munkás a keze munkájában és a földműves a fáradozása gyümölcsében (Zs 32:11; Pl 5:18; Pr 3:22; 5Mó 26:10, 11). Az étel és ital együtt járhat az örvendezéssel, és elősegítheti azt (Pr 9:7; Zs 104:15), de csak mértékkel szabad élni velük (Pl 23:20; 1Ti 3:2, 11; 1Ko 10:31). Ha a vigadozásból részegség lesz, amit zűrzavar  és érzékiség kísér, akkor dorbézolásról van szó. Pál a dorbézolásokat „a test cselekedetei” közé sorolta, amelyeknek gyakorlói „nem öröklik Isten királyságát” (Ga 5:19–21).