Szilárd anyagból készült, nyitott vagy zárható (4Mó 19:15) használati tárgyak folyékony vagy száraz anyag tárolására (1Ki 17:10; Esz 1:7; Jr 40:10). Többnyire agyagból, fából, fémből vagy kőből készültek (3Mó 6:28; 15:12; 4Mó  7:85; 1Ki 10:21; Mt 26:7). A közhasználatban lévő tárolóeszközök közé tartoztak a korsók és a „tálszerű” edények (Ézs 22:24), zsákok vagy erszények (1Mó 42:25; Pl 7:20), kosarak (Mk 8:19, 20; 2Ko 11:33), bőrtömlők (Bí 4:19; Lk 5:37, 38) és vödrök (4Mó 24:7; Jn 4:11; lásd: ESZKÖZÖK.)

Korsók: A korsó, mely általában egy mély, henger alakú edény egy, két vagy akár négy füllel, rendszerint agyagból (Ézs 30:14; Si 4:2), olykor pedig kőből (Jn 2:6) készült. A júdai és izraeli királyság idején egy átlagos nagy korsó úgy 65 cm magas, és kb. 40 cm átmérőjű lehetett. Némelyikük csőrös volt (2Ki 4:2). A korsót lehetett állványon tartani (3Mó 11:35), és folyadékokat, például vizet vagy olajat tárolni benne (1Ki 18:33; 2Ki 4:2), a nagyobbakban pedig nemegyszer bort tartottak (1Sá 10:3; 25:18; 2Sá 16:1; Jr 13:12). Emellett száraz anyagokat, így például lisztet is tároltak korsóban (1Ki 17:12). Időnként dokumentumokat, köztük adásvételi szerződéseket helyeztek a cserépkorsókba vagy cserépedényekbe, hogy ne essen bajuk az írásoknak (Jr 32:13–15). Számos ókori kézirat maradt így fenn a Holt-tenger közelében lévő Kumrán területén, és ezek között van a jól ismert holt-tengeri Ézsaiás-tekercs (Jesája-tekercs).

Csészék, serlegek, tálak és tálcák: A csészékben és serlegekben bort, tejet és vizet tartottak (Ám 6:6; Bí 5:25). Agyagból, kőből és fémből készültek. Az ünnepi edények némelyike kerámia volt. A régészeti leletek tanúsága szerint a júdai és izraeli királyság idején a kerámiaedények átlagosan úgy 20 cm magasak, belső peremüknél mérve kb. 40 cm átmérőjűek voltak, és némelyiküknek négy füle volt. Ezekhez képest a tálak és tálcák valószínűleg laposak voltak (2Mó 25:29; 37:16; 4Mó 4:7; 7:84, 85; Mt 14:8, 11; Mk 6:25, 28).

A Szentírásban említett többi edényhez hasonlóan a tálak is készülhettek akár agyagból, akár fából vagy fémből. A héber miz·ráq ʹ szó olyan fémedényt jelöl, melyet nyilvánvalóan az áldozatokkal kapcsolatban vettek igénybe az imádat bemutatásakor (2Mó 27:3; 4Mó 4:14; 7:13; 1Ki 7:50; 2Kr 4:8). Az étkezéseknél használt nagyobb tálak között volt a cal·laʹchath (’lakomás tál’; Pl 26:15) és a szé ʹfel (’nagy fejedelmi csésze’; Bí 5:25). A gul·láʹ szóval a ’csészére’ (Za 4:2) utalnak, de a Salamon korabeli templom előtt álló oszlopokon lévő oszlopfők leírására úgy is fordítják, hogy „csésze formájú” és „kerek” (1Ki 7:41). A tál két görög megfelelője a trüʹbli·on és a phi·aʹlé. A trüʹbli·on viszonylag mély tálat jelent, amelyből étkeztek (Mt 26:23), míg a phi·aʹlé olyan csészére utal, amelyet gyakran italáldozat felajánlásakor használtak (Je 16:2–17).

Poharak: A pohár, mely viszonylag kisebb ivóedény volt, jobbára agyagból készült, vagy néha fémből (Pl 23:31; Jr 35:5; Mk 9:41). Némelyik poharat úgy formálták meg, hogy idomuljon a kézhez. Rendszerint nem volt fülük, és laposak, csészéhez hasonlóak voltak. Amelyiknek volt füle, azt merőkanálként is használhatták.

Jelképes értelem: Az egybegyűjtő úgy fogalmazott, hogy amikor valaki meghal, „a korsó a forrásnál eltörik”. Alighanem ez a korsó a szív, amely a halál beálltával már nem fogadja a vért, és nem is továbbítja azt a test egészébe. Éppolyan hasznavehetetlenné válik, mint egy törött korsó, amelyből kifolyik a víz. Ehhez hasonlóan az agy, amelyre egy „aranytál” képével utal (nyilvánvalóan az agy az azt körülvevő koponyával együtt értendő), működésképtelenné válik, és felbomlik, azaz „összetörik” (Pr 12:6, 7).

Edények: A Szentírás gyakran utal úgy az emberekre, mint edényekre (Cs 9:15). A keresztények törékeny cserépedények, és ragyogó kincs, azaz a szolgálat bízatott rájuk (2Ko 4:7). A Biblia „gyengébb edénynek” nevezi a nőket. Ezért a keresztény férjek, figyelembe véve a feleségük fizikai és biológiai korlátait – ahogyan ezt Jehova is tette az Izraelnek adott Törvényben (3Mó 18:19; 20:18) –, ’az ismeretnek megfelelően cselekednek, tiszteletet adva nekik mint gyengébb edénynek, a női nemnek’ (1Pt 3:7).

Az embernek távol kell tartania magát a „tisztességet nélkülöző” edényektől (vagyis az olyan személyektől, akik nem viselkednek helyénvalóan), és olyan életutat kell járnia, amely összhangban van Jehova akaratával. Így „tisztes célra való edény lesz, megszentelt, hasznos a tulajdonosának, minden jó cselekedetre felkészített” (2Ti 2:20, 21). Jehova azért tartja vissza magát attól, hogy azonnal elpusztítsa a ’harag edényeit’, azaz a gonoszokat, hogy megkímélje az igazságos érzületű embereket, időt adva nekik arra, hogy az ’irgalmasság edényeivé’ formálódhassanak (Ró 9:17–26).

Pohár: A pohár sokszor az Istentől jövő megtorlást vagy Isten haragját jelképezi. Ilyen lehetett az a pohár is, amelyből a gonosz egyének, városok vagy akár népek és nemzetek ittak (Zs 11:6; 75:8; Ézs 51:17, 22; Jr 25:12–29; 51:41; Si 4:21; Je 14:9, 10; 16:19; 18:5–8). Az ókori Babilon például jelképesen „aranypohár volt Jehova kezében”, amelyből sok nemzetnek kellett innia a vereség keserű italát (Jr 51:7).

Amikor Jeruzsálemre pusztulás várt, lakóinak meg lett mondva, hogy az emberek nem itatják meg őket „a vigasz poharával. . . apjukért és anyjukért”. Ez valószínűleg hivatkozás volt arra, hogy egy pohár borral kínálták azt,  aki elhunyt szüleit gyászolta (Jr 16:5–7; vö.: Pl 31:6).

Az a jelképes „pohár”, amelyet Jehova öntött Jézus Krisztusnak, az Ő akaratát jelentette Jézusra vonatkozóan. Krisztus nagyon aggódott amiatt, hogy halálával gyalázatot hoz Istenre, mivel káromlással és zendüléssel vádolták, és kétségkívül ezért imádkozott úgy, hogy ha lehetséges, múljon el tőle e „pohár”. Mindamellett kész volt alávetni magát Jehova akaratának, és ’kiinni a poharat’ (Mt 26:39, 42; Jn 18:10, 11). A Jehova által Jézusnak kijelölt rész, azaz „pohár” nemcsak a szenvedést jelentette, hanem azt is, hogy Jézus megkeresztelkedik a halálba, ami abban teljesedett ki, hogy Isten feltámasztotta őt, halhatatlan életet adva neki az égben (Lk 12:50; Ró 6:4, 5; Héb 5:7). Ez tehát egyben ’a nagy megmentés pohara’ is volt Krisztusnak (Zs 116:13). Isten akarata szerint a „poharat”, melyet Jézus Krisztusnak kellett kiinnia, Jézus megosztja a Királyságban vele társörökös személyekből álló ’kicsiny nyájjal’ (Lk 12:32; Mk 10:35–40).