A Keresztény Görög Iratokban szereplő egyik levél, melyet Pál apostol írt kb. i. sz. 60–61-ben, amikor Rómában raboskodott (Ef 1:1; 3:1; 4:1; 6:20). Tikikusz vitte el a levelet az efézusi gyülekezetnek (Ef 6:21, 22), és ő kézbesítette a kolosszéiaknak írt levelet is (Kol 4:7–9). Mivel Pál ezt a két levelet nagyjából egy időben írta, sok hasonlóság van köztük. Charles Smith Lewis azt írja, hogy „az efézusiaknak írt levél 155 verse közül 78 megtalálható a kolosszéiaknak írt levélben is kisebb-nagyobb eltéréssel” (J. Orr [szerk.]: The International Standard Bible Encyclopaedia. 1960, II. köt. 959. o.). Kolosszéban nyilván hasonló volt a helyzet, mint Efézusban, így Pál hasznosnak tarthatta, hogy hasonló tanácsokat adjon a két gyülekezetnek.

Miért mondható, hogy csakugyan az efézusiaknak íródott? Az egyik Chester Beatty-papirusz (P⁴⁶), illetve az 1209. sz. Vatikáni kódex és a Sínai kódex eredeti olvasata kihagyja az „Efézusban” szót az első fejezet első verséből. Más kéziratokban és az összes ókori bibliafordításban azonban szerepel ez a szó. Ezenfelül az első egyházi írók is úgy tekintettek a levélre, mint ami az efézusiaknak szól. Habár néhányak szerint ez az a levél, melyről azt írja a Biblia, hogy Laodiceába küldték (Kol 4:16), nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Efézus 1:1-ben a régi kéziratok egyike sem tartalmazza a „Laodicea” szót, és hogy Efézus az egyetlen város, melyre a kéziratok utalnak.

Anyagiasság: Továbbá az is azt fogja mutatni, hogy az efézusiaknak írta Pál a levelét, ha megvizsgáljuk, milyen témákat foglalt bele. Figyelembe véve, hogy milyen állapotok uralkodtak Efézusban, a római fennhatóság alatt álló Ázsia tartomány legfontosabb városában, Pál tanácsa különösen hasznos lehetett az ott élőknek. Efézus például a mesés gazdagságáról volt ismert, és egyre többen gondolták úgy, hogy a gazdagság a legfontosabb. A levélben viszont Pál az igazi gazdagságot emeli ki: Isten ’ki nem érdemelt kedvességének gazdagságát’, ’a ki nem érdemelt kedvességének kimagasló gazdagságát’, ’a dicsőségének gazdagságát’, ’a dicsőséges gazdagságot’, melyet Isten örökségül tartogat a szentek számára és ’Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát’ (Ef 1:7, 18; 2:7; 3:8, 16). Mindez segített az Efézusban élő keresztényeknek, hogy helyes színben lássák a gazdagságot.

Erkölcstelenség: Efézus híres volt a szabadosságáról, a gátlástalan viselkedéséről és a durva erkölcstelenségéről is. Nem csoda, hogy Pál apostol határozott szavakkal beszélt ezekről. Azt mondta, hogy ezek a régi egyéniség jellemzői, melyet a keresztényeknek le kell vetniük, és fel kell ölteniük „az új egyéniséget”. A város laza erkölcse miatt a lakosok között sokszor volt beszédtéma a nemi erkölcstelenség. Ám nem azért, mert elítélték azt, hanem mert szórakoztatónak találták. Pál szavai szerint azonban a keresztényeknek nem szabad kedvüket lelniük abban, hogy a paráznaságról beszélgetnek és ocsmány vicceket mondanak (Ef 4:20–24; 5:3–5).

Templom: Nagyon is találó volt, hogy Pál a szellemi templomról írt azoknak a keresztényeknek, akik Artemisz áhítatot keltő templomának az árnyékában éltek. A templom egyike volt az ókori világ hét csodájának. Jóllehet Artemisz istennőt ’egész Ázsia tartomány és a lakott föld imádta’, és az Efézusban álló híres templomát is nagyra tartották, de a felkent keresztények egy ’szent templomot’ alkotnak, melyben maga Jehova lakik a szelleme által (Cs 19:27; Ef 2:21).

Mivel Artemisz temploma menedékhelyként is szolgált a bűnözők számára, a városban virágzott a bűnözés, és egyre több gonosztevő élt ott. Bármit követett is el valaki, nem lehetett letartóztatni, ha a templom falaitól számított bizonyos távolságon belül tartózkodott. Ez mihez vezetett? Tolvajok, gyilkosok és más bűnözők kis „faluja” alakult ki a templom környékén. Vagyis igencsak helyénvaló, hogy Pál lopásról, rosszindulatú keserűségről, ordítozásról és mindenféle rosszaságról írt nekik (Ef 4:25–32).

 Démonizmus: Efézus a démonizmus központja is volt. Mi több, híres volt a mágiáról. Vagyis a démonok nagyon is aktívak voltak Efézusban. Pál kétségkívül azért vitt véghez csodákat Isten szellemének a segítségével – még gonosz szellemeket is űzött ki emberekből –, hogy ellensúlyozza a mágia és a varázslás hatását, és hogy segítsen az őszinte szívű efézusiaknak megszabadulni a démonizmussal kapcsolatos szokásaiktól (Cs 19:11, 12).

Az alábbiak megmutatják, mennyire átitatta Efézust a mágia, és hogy mennyire találó volt, hogy Pál a gonosz szellemek elleni harcról adott tanácsot.

Akkoriban világhírűek voltak az úgynevezett efézusi levelek. „A jelek szerint ezek valamilyen betű- vagy szókombinációk lehettek, melyekről úgy tartották, hogy ha egy bizonyos hangon mondják ki őket, akkor képesek kiűzni a gonosz szellemeket, melyek betegségeket okoznak; illetve ha leírják őket egy pergamenre, és magukon viselik azt, akkor amulettként szolgálnak, és megvédik a viselőjüket a gonosz szellemektől vagy a veszélyektől. Ezért mondta Plutarkhosz (Sympos. 7), hogy »a mágusok azt parancsolták a démontól megszálltaknak, hogy egy meghatározott sorrendben mondogassák maguknak az efézusi leveleket«” (A. Barnes: Notes, Explanatory and Practical, on the Acts of the Apostles. 1858, 264. o.).

Az Efézus romjainál talált feliratok arról tanúskodnak, hogy az efézusiak nagy szellemi sötétségben éltek, hisz a babona, a jóslás és az előjelek utáni kutakodás irányította az életüket. Ez megmagyarázza, miért írta Pál apostol a következőket az ottani keresztényeknek: „többé ne járjatok úgy, ahogy a nemzetek is járnak elméjük haszontalanságában, miközben. . . elmebelileg sötétségben vannak” (Ef 4:17, 18).

Meglehetősen sok efézusi vált kereszténnyé annak köszönhetően, hogy Pál prédikált nekik, csodákat hajtott végre, és megszégyenítette a démonűző zsidókat. Ezek a keresztények korábban minden bizonnyal részt vettek a mágiában, hiszen ez olvasható a Bibliában: „a mágiát űzők közül elég sokan összehordták könyveiket, és  mindenki előtt elégették őket. Összeszámolva azok árát, értéküket ötvenezer ezüstnek találták”, ami, ha dénárról van szó, 37 200 dollárnak felel meg (Cs 19:19). Mivel ennyire átitatta a várost a mágia és a démonizmus, Pál jó okkal tanácsolta az efézusi keresztényeknek, hogy harcoljanak a gonosz szellemi erők ellen, és ehhez öltsék fel „az Istentől való teljes fegyverzetet”. Az is biztos, hogy egyeseket még azután is zaklattak a démonok, hogy felhagytak a mágiával, így Pál tanácsa segített nekik, hogy szembe tudjanak szállni a gonosz szellemekkel. Figyelemre méltó, hogy ezeknek a keresztényeknek az volt az első dolguk, hogy megsemmisítsék a démonizmushoz kötődő könyveiket. Ez jó példa napjainkban azoknak, akik szeretnének megszabadulni a démonok befolyásától vagy zaklatásától (Ef 6:11, 12).

Krisztus szerepe: Mivel az efézusi keresztényekre Krisztus társörököseiként egy csodálatos reménység várt, érthető, hogy Pál arról is írt a levelében, hogy Krisztus „sokkal feljebb [került] minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, melyet említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is” (Ef 1:21). A levélben Pál a legerőteljesebb és legkifejezőbb szavakkal ír Jézus Krisztus felmagasztalt helyzetéről és Isten ki nem érdemelt kedvességének az ajándékáról, vagyis hogy szeretettel, bölcsen és könyörületesen bánik azokkal, akik egységben vannak velük. Az a leírás, hogy Krisztus miként fogja egyesíteni az égben és a földön levőket, és hogy miként fogja egy gyülekezetbe rendezni, „e g y új emberré” teremteni a zsidókat és a nem zsidókat, a Bibliában található legteljesebb magyarázata Isten ’szent titkának’, mely a Krisztusról szóló jó hírben lett feltárva (Ef 2:15).

[Kiemelt rész a 449. oldalon]

AZ EFÉZUSIAKNAK ÍRT LEVÉL ÁTTEKINTÉSE

Arról az igazgatásról szól, melynek köszönhetően a teremtés békében és egységben lehet Istennel Jézus Krisztus által

Pál írta a római raboskodása idején; Efézus egy kikötőváros, mely Kis-Ázsia ny. partjainál fekszik

Isten szándéka az, hogy Jézus Krisztus által béke és egység legyen

Isten a ki nem érdemelt kedvessége folytán előre elrendelte, hogy Jézus Krisztus által néhány embert örökbe fog fogadni a fiaként (1:1–7)

Isten létrehozott egy igazgatást (ez nem más, mint az, ahogyan a háznépe ügyeit intézi), melynek köszönhetően Krisztus által Istennel egységben lesznek azok, akik az égben, illetve a földön fognak élni (1:8–14)

Pál imádkozik azért, hogy az efézusiak valóban megértsék és nagyra becsüljék mindazt, amit Isten bámulatos módon lehetővé tett a számukra Krisztus által (1:15–23; 3:14–21)

Akik Krisztus oldalán kiemelkedő megbízatást kapnak, korábban halottak voltak vétségeikben; a megmentésük Isten ajándéka, nem pedig a tetteikért járó jutalom (2:1–10)

Krisztus által a Törvény eltöröltetett, vagyis minden megvolt ahhoz, hogy a zsidók és a nemzetekből valók egy testté váljanak, az Isten háznépének a tagjai legyenek, és egy templomot alkossanak, ahol Isten a szelleme által lakozik (2:11–3:7)

Még az égi helyeken levők számára is ismertté lesz Isten sokrétű bölcsessége abból, ahogyan Isten a gyülekezetével bánik (3:8–13)

Istennek köszönhetően azért van egység, mert egy test van, mely a gyülekezet, egy szellem, egy reménység, egy Úr, Jézus Krisztus, egy hit, egy keresztség, egy Isten és Atya (4:1–6)

Krisztus gondoskodott emberajándékokról, hogy segítsenek mindenkinek egységre jutni a hitben; Krisztus irányításával az egész test harmonikusan működik, hiszen az igazságot szólja, és szeretetben jár (4:7–16)

Krisztus tanításával és példájával összhangban öltsük fel az új egyéniséget

Nem a nemzeteket, hanem Krisztust kell követnünk; ehhez az szükséges, hogy felöltsük az új egyéniséget (4:17–32)

Utánozzuk Istent; legyen bennünk ugyanolyan szeretet, mint amilyen Krisztusban volt (5:1, 2)

Ne beszéljünk az erkölcstelenségről, és ne éljünk erkölcstelenül; a világosság gyermekeiként járjunk (5:3–14)

Vásároljuk meg az időt, és használjuk Jehova dicsőítésére (5:15–20)

Legyünk mélységes megbecsüléssel Krisztus iránt, és rendeljük alá magunkat a férjünknek, a szüleinknek, az urunknak; legyünk figyelmesek azokkal, akik a gondjainkra vannak bízva (5:21–6:9)

Öltsük fel a teljes szellemi fegyverzetet, hogy szilárdan álljunk az Ördög mesterkedéseivel szemben

Gonosz szellemi erők ellen viaskodunk; Isten segítségével ellen tudunk állni ezeknek az erőknek, melyek megbontják a békét és az egységet (6:10–13)

Az Istentől való fegyverzet teljes védelmet nyújt; használjuk ügyesen, imádkozzunk buzgón és könyörögjünk az összes szentért (6:14–24)