A szótárszerkesztők a görög mo·no·ge·nészʹ szót így határozzák meg: ’egyetlen’; vagy ’egyedüli, egyedülálló, egyedi a maga nemében’ (Dr. Kiss Jenő [szerk.]: Újszövetségi görög–magyar szótár. Budapest, 1975, Református Sajtóosztály, 113. o.; Görög–magyar szótár  az Újszövetség irataihoz. 638. h.). A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le.

A Szentírás beszél egy Nain városában élt özvegyasszony ’egyszülött fiáról’, továbbá Jairus ’egyszülött leányáról’, és egy férfi ’egyszülött’ fiáról is, aki démonos volt, de Jézus meggyógyította (Lk 7:11, 12; 8:41, 42; 9:38). A görög Septuaginta szintén a mo·no·ge·nészʹ szóval él, amikor Jefte lányáról ezt írja: „Ő volt [Jefte] egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya” (Bí 11:34).

János apostol többször is úgy ír az Úr Jézus Krisztusról, mint Isten egyszülött Fiáról (Jn 1:14; 3:16, 18; 1Jn 4:9). Ilyenkor nem pusztán az ember Jézusról vagy az emberként való megszületéséről van szó. Ő mint a Lo ʹgosz, vagyis a Szó, ’kezdetben Istennél volt’, még azelőtt, hogy „a világ lett” (Jn 1:1, 2; 17:5, 24). A Biblia leírása szerint az akkori, ember előtti létekor is ’egyszülött Fiú’ volt, és őt küldte el az Atyja „a világba” (1Jn 4:9).

Azt olvassuk róla, hogy ’olyan dicsősége volt, amilyen egy egyszülött fiúé, aki az atyától jött’, és hogy „az Atya keblénél van” (Jn 1:14, 18). Aligha lehet elképzelni ennél meghittebb, bensőségesebb vagy szeretetteljesebb és gyöngédebb kapcsolatot egy apa és a fia között. (Lásd: MELL, EMLŐ, KEBEL: Valakinek a ’keblén’ vagy ’ölében’.)

Az ég angyalai Isten fiai, mint ahogy Ádám is „Isten fia” volt (1Mó 6:2; Jób 1:6; 38:7; Lk 3:38), de a Lo ʹgosz – későbbi nevén Jézus – ’az Isten egyszülött Fia’ (Jn 3:18). Ő az egyetlen a maga nemében, az egyetlen, akit Isten közvetlenül, minden más teremtmény közvetítése vagy együttműködő munkája nélkül teremtett meg. Ő az egyetlen, akit Isten, az Atyja minden más teremtmény létrehozásához felhasznált. Ő az elsőszülött és a legfőbb személy az összes angyal között (Kol 1:15, 16; Héb 1:5, 6), akiket a Szentírás ’Istenhez hasonlóknak’ (héb.: ʼeló·hímʹ; szó szerint: ’istenek’) nevez (Zs 8:4, 5). Ezért a legrégebbi és legjobb kéziratok némelyike szerint az Úr Jézus Krisztust helyénvaló ’az egyszülött istennek’ (gör.: mo·no·ge·nészʹ the·oszʹ ) mondani (Jn 1:18, ÚV, Ro, Sp).

Néhány fordítás a háromságtan „Fiúisten” fogalmának alátámasztásául eltorzítja a mo·no·ge·nészʹ the·oszʹ kifejezés jelentését, például ilyen formában: „Egyszülött Fiú Isten” (Rav.). Ám W. J. Hickie a Greek-English Lexicon to the New Testament c. művében (1956, 123. o.) azt írja, nehéz megérteni, hogy ezek a fordítók a mo·no·ge·nészʹ hüi·oszʹ kifejezést miért „az egyszülött Fiú”-nak fordítják, a mo·no·ge·nészʹ the·oszʹ kifejezést pedig miért „az Egyszülött Fiú Isten”-nek „az egyszülött isten” helyett.

Pál úgy utalt Izsákra, mint Ábrahám ’egyszülött fiára’ (Héb 11:17), jóllehet Ábrahám Hágár révén Ismáelnek is apja volt, sőt Keturától több fia is született (1Mó 16:15; 25:1, 2; 1Kr 1:28, 32). Isten szövetsége azonban kizárólag Izsák vonalán köttetett, ő volt Ábrahám egyetlen olyan fia, aki Isten ígérete alapján született, és egyben Sára egyetlen fia is (1Mó 17:16–19). Azt is jegyezzük meg, hogy amikor Ábrahám feláldozta Izsákot, ez a gyermek volt az egyetlen fiú az apja háznépében, Keturának ugyanis még nem születtek fiai, Ismáel pedig már vagy 20 éve távol volt – kétségkívül megnősült, és saját háznépének a feje volt (1Mó 22:2).

Izsák tehát az ígéretre és a szövetségre való tekintettel több szempontból is Ábrahám egyszülött fia volt, és éppen ezekről írt Pál a hébereknek. Ezért van, hogy az apostol párhuzamba állítja „az ígéreteket” és az ’egyszülött fiút’ Ábrahám ’Izsák általi magvával’ (Héb 11:17, 18). Josephus, akár úgy gondolkodott, ahogy Pál, akár nem, szintén azt a kifejezést használta Izsákra, hogy Ábrahám „egyetlen fia” (A zsidók története. I. könyv, 13. fej., 1. bek.).