Olyan jövevényeknek (idegeneknek) egy csoportja, akik Izrael nemzetével együtt elhagyták Egyiptomot (2Mó 12:37, 38, Rbi8, lábj., vö.: 2Mó 12:43–49). Néhányan közülük talán egyiptomiak voltak vagy más nemzetbeliek, akik – miután szemtanúi voltak annak a számos csapásnak, amelyet Jehova Egyiptomra mért – úgy döntöttek, hogy követik az igaz Istent és Izrael nemzetét. Az elegy nép közé tartoztak még valószínűleg azok az egyiptomiak is, akik izraelitákkal kötöttek házasságot, továbbá azok, akik ezekből a kapcsolatokból születtek. Egy izraelita asszonynak, a Dán törzséből való Selomitnak például egyiptomi férje volt, és legalább egy fia született tőle (3Mó 24:10, 11).

A 4Mózes 11:4-ben ugyancsak az „elegy nép” kifejezés olvasható, amely ezt is jelenti: ’(emberek) csoport(ja)’ vagy ’gyülevész nép’. Idővel ennek az elegy népnek a tagjai panaszkodni kezdtek, kétségtelenül azért, mert nem izraeliták voltak, és mert megviselte őket a pusztai vándorlás. Mindez viszályt szült. Kifejezésre juttatták önző vágyakozásukat, ami átragadt az izraelitákra is, úgyhogy Izrael fiai is siránkozni kezdtek, ezt mondva: „Emlékszünk a halra, amit egykor Egyiptomban ingyen ehettünk, az uborkára, a görögdinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára! Most azonban eltikkadt a mi lelkünk. Szemeink mást sem látnak, csak mannát” (4Mó 11:4–6).

A Nehémiás 13:3-ban és a Jeremiás 25:20-ban szereplő ’elegy nép’, illetve ’keverék nép’ kifejezés olyanokat jelöl, akik nem voltak izraeliták. Nehémiás olyan idegenekre utal, amilyenek például a moábiták és az ammoniták voltak (Ne 13:1). Alighanem ezeknek az idegeneknek a fiai (félig izraeliták) is közéjük tartoztak, amire abból következtethetünk, hogy korábban az izraeliták az idegen feleségeiken kívül az ezektől az asszonyoktól született fiaikat is elbocsátották (Ezs 10:44).