1. Ézsau elsőszülött fia, akit kánaánita felesége, Áda szült. Elifáz fiai közül hatan vagy heten – köztük Témán, Omár és Amálek – edomita törzsek sejkjei lettek (1Mó 36:4, 10–12, 15, 16; 1Kr 1:35, 36; lásd: SEJK).

2. Jób három társa közül az egyik (Jób 2:11). Témáni lévén valószínűleg a fentiekben 1-es számmal jelzett személy leszármazottja volt, ennélfogva Ábrahám leszármazottja is, valamint Jób távoli rokona. Ő és az utódai a bölcsességükkel kérkedtek (Jr 49:7). Elifáz kiemelkedik a három „vigasztaló” közül mint legjelentősebb és legbefolyásosabb személy, ami azt sejteti, hogy ő lehet a legidősebb. A háromkörös vitában elsőként szólal fel, és beszédei hosszabbak.

Elifáz az első beszédében így érvel: „Ki veszett el valaha is ártatlanul? És hol töröltettek el az egyenes emberek?” Így hát azt a következtetést vonja le, hogy Jób biztosan valami gonoszságot művelt, ha Isten bünteti őt (Jób 4., 5.). Amikor másodszor tesz szemrehányást, így gúnyolja Jób bölcsességét: „Vajon szeles tudással felel-e, aki bölcs? Avagy megtölti-e hasát keleti széllel? . . . Mit tudsz, amit mi nem tudunk?” Majd arra céloz, hogy Jób „a Mindenhatónak  próbál fölébe kerekedni”. Amikor pedig másodszor tiporja sárba Jób erényeit, az edomita Elifáz befejezésként úgy jellemzi az igazságos Jóbot, mint aki hitehagyott, vesztegetés sátraiban lakik, és telve van csalárdsággal (Jób 15.). Végül újra gyötörni kezdi Jóbot, immáron harmadszor, és tévesen mindenféle bűntettekkel vádolja őt: zsarolással; azzal, hogy megtagadja a vizet és a kenyeret a szűkölködőtől; valamint hogy elnyomja az özvegyeket és az árvákat (Jób 22.).

Elifáz második szónoklatát követően Jób helyesen így válaszol: „Fárasztó vigasztalók vagytok mindnyájan! Vége lesz-e a szeles beszédnek?” (Jób 16:2, 3). A viták végén maga Jehova szól Elifázhoz: „Fellángolt haragom ellened és két társad ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, miként az én szolgám, Jób.” Elifáznak ekkor megmondja Isten, hogy áldozatot kell felajánlaniuk, és akkor Jób imádkozni fog értük (Jób 42:7–9).