IZRAELT ellenséges nemzetek vették körül, amelyek elszántan igyekeztek elvenni tőle az örökségét. Vajon be tudják kebelezni Izraelt? Míg Izrael hűséges maradt, fölényben volt velük szemben. „Maga Jehova harcolt Izraelért” (Jzs 10:14).

Ezt jól érzékelteti az, ami Josafát király uralma (i. e. 936 – kb. 911) idején történt. Ammon, Moáb és a Szeir hegyvidékén lakók egyesült seregei Júda ellen jöttek. Josafát így könyörgött Jehovához: „íme. . . bejönnek ide, hogy kiűzzenek minket a te birtokodról, amelyet birtokul adtál nekünk. Ó, Istenünk, hát nem ítélkezel felettük?” De bizony ítélkezett! Júda a következő megnyugtató szavakat kapta: „a csata nem a tiétek, hanem Istené.” Jehova összezavarta az ellenséget, előidézve, hogy egymást mészárolják (2Kr 20:1–23).

Végül, miután Jehova évszázadokon át harcolt Izraelért, megengedte az ellenséges nemzeteknek, hogy legyőzzék a népét. I. e. 740-ben az asszírok megsemmisítették a tíztörzs-királyságot, „mert Izrael fiai vétkeztek Jehova, az ő Istenük ellen” (2Ki 17:7–18). I. e. 607-ben pedig a babiloniak elpusztították a kéttörzs-királyságot az engedetlensége miatt (2Ki 21:10–15; 22:16, 17). Izrael történelmének ez az időszaka jól mutatja, mennyire fontos engedelmeskedni Jehovának.