Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Elmélkedés

Elmélkedés

Elmélyült gondolkodás, összpontosítás, mely során egy személy komolyan eltöpreng a múltbeli tapasztalatain, eltűnődik a jelen eseményein, vagy alaposan végiggondolja, hogy mi történhet a jövőben.

Ahhoz, hogy egy személy megfelelően tudjon elmélkedni, nem szabad, hogy bármi is elterelje a figyelmét, vagyis úgyszólván egyedül kell lennie a gondolataival. Például Izsák egyszer kora este kint sétált egyedül a mezőn, hogy elmélkedjen, talán a Rebekával kötendő házasságán töprengett (1Mó 24:63). A zsoltáríró az éjjeli őrségek magányában elmélkedett a Teremtője nagyságán (Zs 63:6). Egy személy szívének elmélkedése hasznos dolgokra kell hogy összpontosuljon: Jehova fenségére, tetteire és az Őt megörvendeztető dolgokra (Zs 19:14; 49:3; 77:12; 143:5; Fi 4:8), nem pedig gonosz fortélyokra (Pl 24:1, 2).

Ha valaki építő dolgokon elmélkedik, akkor nem fog késztetést érezni arra, hogy ostobán feleljen. Komolyan át fogja gondolni a fontos dolgokat, és ennek eredményeként a felelete szívből jövő lesz, és nem fogja később megbánni (Pl 15:28).

Amikor Józsué azzal lett megbízva, hogy vezesse Izrael nemzetét, azt az utasítást kapta, hogy másolja le Jehova törvényét, és (ahogy sok bibliafordítás visszaadja) ’elmélkedjen’ róla éjjel és nappal (Jzs 1:8; KNB, KJ, JB, RS). Az itt „elmélkedik”-nek fordított héber szó a há·gháʹ, mely alapvetően azt jelenti, hogy ’artikulálatlan hangokat ad ki’, és úgy lett fordítva, hogy ’jajong’, „morog”, ’búg’ és ’mormog’ (Ézs 16:7; 31:4; 38:14; 59:3). Azt is jelenti, hogy ’suttog’ vagy „elmélkedik” (Zs 35:28; Pl 15:28). Az Új világ fordítás helyesen úgy adja vissza a héber há·gháʹ kifejezést, mely a Józsué 1:8-ban is szerepel, hogy „olvasd azt halk hangon”. (Lásd még: Zs 1:2.) A halk hangon történő olvasás még jobban az ember elméjébe vési azokat a gondolatokat, amelyeken elmélkedett. Geseniusnak a Hebräischen und chaldäischen Handwörterbuch über das Alte Testament (5. kiad. Lipcse, 1857, 1. rész, 222. o.) c. műve a következőket mondja a há·gháʹ kifejezésről: „Helyesen: valaki önmagában beszél, mormog, méghozzá halkan, ahogyan gyakran azok teszik, akik töprengenek.” (Vö.: Zs 35:28; 37:30; 71:24; Ézs 8:19; 33:18.)

Pál apostol azt írta Timóteusznak, hogy gondolkodjon el, vagyis elmélkedjen a viselkedésén, a szolgálatán és a tanításán. Felvigyázóként Timóteusznak különösen ügyelnie kellett arra, hogy egészséges tanítást adjon át másoknak, és példamutató legyen az élete (1Ti 4:15).

Helytelen dolgokon való elmélkedés: A templomőrség parancsnoka letartóztatta a két apostolt, Pétert és Jánost, majd a zsidó elöljárók megfenyegették őket, és megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak tovább Jézus nevében. Ezután a két apostol visszatért a többi tanítványhoz, akik – Dávid prófétai szavaira utalva – így imádkoztak Istenhez: „»Miért váltak háborgóvá a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek?. . .« Éppígy Heródes és Poncius Pilátus egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és Izrael népeivel ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, hogy megtegyék, amiről kezed és szándékod előre elrendelte, hogy megtörténjen” (Cs 4:1–3, 18, 21, 23–28).

A szövegkörnyezet alapján az itt megemlített ’hiábavalóságok’ nem olyan dolgok, amelyeket az emberek általában szeretnének elérni az életben, hanem olyanok, amelyek minden jóságot nélkülöznek. Ilyen például az, ha valakinek a gondolatai, a szavai és a tettei Jehova és a szolgái ellen irányulnak; ezek teljesen értelmetlen dolgok (Cs 4:25).

Dávid király ezt mondta azokról, akik gyűlölték őt, és az életére törtek: „csalárdságokat pusmognak [a há·gháʹ egyik alakja] egész nap” (Zs 38:12). Az ilyen elmélkedés több volt futó gondolatoknál. A szívük mélyén zajlott, minden vágyuk az volt, hogy megvalósítsák a gonosz terveiket. A Példabeszédek könyvének írója ezt mondta az ilyen emberekről: „szívük folyton fosztogatáson elmélkedik, és ajkuk csak bajt szól” (Pl 24:2).

Jézus ezt mondta az őt gyűlölő személyeknek: „Miért okoskodtok ezekről szívetekben?” (Mk 2:8). Mindazokról, akik „igazságtalan módon elnyomják az igazságot”, Pál apostol ezt írta: „üresfejűvé lettek okoskodásaikban, és értelmetlen szívük elsötétült.” Ha valaki elmélyülten ilyen dolgokon elmélkedik, az végzetes lehet a számára (Ró 1:18, 21).