Az agynak az a képessége, mely lehetővé teszi az információgyűjtést, az érvelést és a következtetést. Olyan rokon értelmű görög szavakat fordítanak „elmé”-nek, melyek az elme egy-egy jellegzetességét fejezik ki. Ilyenek például a gondolkodóképesség, értelmi képesség, felfogóképesség, intelligencia, gondolkodás, gondolat, szándék, emlékezőképesség, gondolkodásmód, szemléletmód és vélemény. Bár előfordul, hogy egyes bibliafordítások néhány helyen az „elme” szót használják, más fordítások ugyanezeken a helyeken a fenti leíró és konkrét kifejezéseket használják. A héber szövegben található, ’emlékezik’ jelentésű szót úgy is lehet fordítani bizonyos helyeken, hogy „elmében tart”. A Héber Iratokban bizonyos szavakat néhány fordítás „elmé”-nek ad vissza, bár szó szerint és pontosan azt jelentik, hogy ’szív’, ’lélek’ és ’szellem’. (Vö.: 5Mó 4:39, Rbi8, lábj.; 2Ki 9:15, Ro; Ez 20:32, KNB.) (Lásd: SZÍV.)

’Megújulás az elmét mozgató erőben’: A tökéletlen ember elméje természetszerűleg hajlik a rossz gondolkodás felé. A Biblia ezt nevezi ’testi gondolkodásnak’ (Kol 2:18). A keresztényeket arra emlékezteti a Szentírás, hogy korábban Isten ellenségei voltak, mert az eszük azokon a cselekedeteken járt, melyek gonoszak (Kol 1:21).

A „szellemi” emberrel ellentétben a „testi” (szó szerint: ’lelki’) ember elméje a fizikai dolgok felé irányul. Az elméjét mozgató erőt egyrészt az öröklött dolgok, másrészt a megszerzett ismeretek és a tapasztalatok alakítják. Egy adott helyzetben ez az erő fogja a testi, fizikai dolgok felé terelni a gondolkodását. Ezért kapják a keresztények azt a parancsot, hogy ’újuljanak meg az elméjüket mozgató erőben [szellemben]’ (Ef 4:23). Isten igaz Szavának a tanulmányozása, valamint Isten szellemének a működése által a személy elméjét mozgató erő megváltozhat, így a korábban rá jellemző gondolkodásmód helyes irányt vehet. Egy adott helyzetben pedig  ez az erő fogja a megfelelő, szellemi irányba terelni a gondolkodását (1Ko 2:13–15). Az ilyen személy elsajátítja ’Krisztus gondolkodását’, akinek mindig a megfelelő erő mozgatta az elméjét, és mindig szellemi gondolkodásmódja volt (1Ko 2:16; Ró 15:5).

Csupán a tudás vagy az értelmi képesség nem elég ahhoz, hogy valaki Isten helyeslését élvezze. Ezek a dolgok önmagukban nem fogják újjáalakítani valakinek az elméjét, hogy Isten akaratát cselekedje (Ró 12:2). Jehova ezt mondja: „El fogom veszteni a bölcsek bölcsességét, és félretolom a műveltek intelligenciáját” (1Ko 1:19). Isten szellemének a segítsége szükséges a bölcsesség és a józan értelem megszerzéséhez (Pl 4:5–7; 1Ko 2:11; Ef 1:8, 9).

Az ’elme törvénye’: Pál apostol az elme törvényének nevezi azt, ami a megújult elmét irányítja. Az elme törvénye ’Isten törvénye’ szerint irányítja a megújult elmét, mely örömmel követi Isten törvényét. Ám a keresztényekben egy folyamatos harc dúl, ugyanis a bukott testben lévő ’bűn törvénye’ harcol az ’elme törvénye’ ellen. Sikeres lehet egy keresztény ebben a harcban? Igen, „hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által”! Isten a ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően, Krisztus váltságáldozata alapján megbocsátja a test bűneit, valamint támogatást nyújt a szent szelleme által. Pál összefoglalja, hogy miben különbözik a keresztények helyzete azokétól, akik nem keresztények: „Így hát én magam az elmémmel Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének vagyok rabszolgája” (Ró 7:21–25; Ga 5:16, 17).

Hogyan kerülhet ki győztesen az elme ebből a harcból? Pál apostol tovább fejtegette a témát: „Mert akik a testtel vannak összhangban, azok a test dolgaira összpontosítanak elméjükkel, de akik a szellemmel vannak összhangban, azok a szellem dolgaira. Mert a testi gondolkodás halált jelent, a szellemi gondolkodás viszont életet és békét. Mert a testi gondolkodás ellenségeskedés az Istennel, mivel a [bukott, tökéletlen] test nincs alárendelve az Isten törvényének, hisz nem is lehet . . . Ha pedig annak szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, bennetek lakik, akkor aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni a bennetek lakozó szelleme által” (Ró 8:5–11).

’Amire a szellem irányul’: A Róma 8:26, 27 szerint Pál rámutat, hogy amikor Isten szolgái imádkoznak, talán nem mindig tudják pontosan, hogy mi az, amiért imádkozniuk kell, csak annyit, hogy imádkozniuk kell. De Isten tudja, hogy a szolgái vágynak arra, hogy meglegyen az ő akarata, és ismeri a szükségleteiket is. A múltban Isten ihletésére sok imát jegyeztek fel a Szavában, melyekből kitűnik a szolgáival kapcsolatos gondolkodása és a rájuk vonatkozó akarata. Isten úgy veszi ezeket az ihletett imákat, mintha azokat a szolgái kérnék tőle, vagy ők mondanák el neki, és válaszol is rájuk. Isten ismeri a helyes szívállapotú személyeket, és tisztában van azoknak a gondolatoknak a jelentésével, melyeket a bibliaírók az ő szelleme ihletésére írtak le. Amikor a szellem ’szót emel’ az érdekükben, azaz közbenjár értük, Isten tudja, hogy „mire irányul a szellem [mi az „elméje; gondolata” a szellemnek, Rbi8, lábj.]”.

Egész elmével szeretni: Jehova megjövendölte, hogy egy új szövetséget fog kötni a népével, és a törvényeit a szent szellem segítségével a népe elméjébe és szívébe fogja írni (Héb 8:10; 10:16). Ennek köszönhetően képesek lesznek teljesíteni azt, amin az egész Törvény és a Próféták alapul, nevezetesen, hogy ’szeressék Jehovát, az ő Istenüket egész szívükkel, egész lelkükkel és egész elméjükkel, és felebarátjukat, mint önmagukat’ (Mt 22:37–40; Lk 10:27, 28). Egy személynek egész szívével (a belső én vágyaival és érzéseivel), egész lelkével (életével és az egész lényével) és egész elméjével (értelmi képességével) kell szeretnie Istent. Ez utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy Isten szolgáinak nem csupán az érzéseikkel és az erejükkel kell szeretniük Istent, hanem az értelmi képességüket (elméjüket) is lelkesen fel kell használniuk, hogy ismeretet szerezzenek Istenről és Krisztusról (Jn 17:3), és megértsék azt (Mk 12:33; Ef 3:18); hogy Istent szolgálják, és véghezvigyék a szándékát; valamint hogy hirdessék a jó hírt. Isten szolgái azt a tanácsot kapják, hogy ’elméjüket mindig az odafent levőkre összpontosítsák’ (Kol 3:2), ’övezzék fel az elméjüket tevékenységre’, és ’maradjanak teljesen meggondoltak’ (1Pt 1:13). Péter apostol tudta, hogy mennyire fontos ’ébresztgetni a tiszta gondolkodóképességüket’, hogy emlékezzenek a megtanult dolgokra (2Pt 3:1, 2). Fontos, hogy ’élénken elméjükben tartsák Jehova napjának jelenlétét’ (2Pt 3:11, 12).

Amikor Pál a szellem ajándékairól beszélt, melyet a korai keresztény gyülekezet tagjai kaptak, kiemelte, hogy szükség van az értelemre is. Azt mondta, hogy ha idegen nyelven imádkozna, de nem tudná lefordítani az imát, akkor a saját értelme gyümölcstelen lenne. Ezenkívül ha idegen nyelven énekelne dicséreteket, de nem tudná lefordítani, akkor ez hogyan segítene a hallgatóinak, akik nem értik azt az idegen nyelvet? Következésképpen azt mondta, hogy inkább szólna öt szót az értelmével, hogy  oktathasson másokat szóban, semmint tízezer szót más nyelven. Majd arra ösztönözte a testvéreit, hogy legyenek felnőttek a felfogóképességben (1Ko 14:13–20).

Jehova szolgái azt a parancsot kapták, hogy ’legyenek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban’ (1Ko 1:10; Fi 2:2; 1Pt 3:8). Ez természetesen azt jelenti, hogy az igaz imádatot érintő, vagyis a fontos dolgokban egységesek, nem pedig a személyes ízlés vagy a kisebb kérdések tekintetében, melyek az érettség elérésével már nem jelentenek gondot (Ró 14:2–6, 17). ’Ugyanazon értelemmel kell lenniük az Úrban’ (Fi 4:2), nem veszekedve, hanem ’egyetértésben gondolkodva’ (2Ko 13:11).

A keresztényeknek törekedniük kell rá, hogy egyre jobban megismerjék Istent, legalábbis annyira, amennyire ő feltárja a gondolkodását bizonyos dolgokról (Ró 11:33, 34; 16:25, 26). Ezenkívül ugyanolyan engedelmes és alázatos gondolkodásmódnak kell jellemeznie őket, mint Jézus Krisztust, így meglesz bennük „Krisztus gondolkodása” (1Ko 2:15, 16). Péter ezt tanácsolja: „Mivel. . . Krisztus szenvedett a testben, ti is fegyverkezzetek fel ugyanazzal a szemléletmóddal” (1Pt 4:1).

Amikor az elme eltompul vagy megromlik: Mivel az izraeliták a Sínai-hegynél nem teljes szívvel figyeltek Jehovára, eltompult a gondolkodóképességük, akárcsak azoknak, akik azután is ragaszkodtak a Törvényhez, miután Isten Jézus által eltörölte azt (2Ko 3:13, 14). Nem ismerték fel, hogy a Törvény Jézusra mutatott előre (Kol 2:17). „Isten helytelenített gondolkodásmódra [adja] át” azokat, akik nem találják helyesnek, hogy pontos ismeretük legyen az Istenről, hanem teremtett dolgokat imádnak; ők elmebelileg sötétségben vannak, és mindenféle illetlen és haszontalan dolgot művelnek (Ró 1:28; Ef 4:17, 18). Elméjükben megromlott emberek már Mózes idejében is ellenálltak az igazságnak, később pedig az igaz kereszténység ellen harcoltak, néhányan még azt is állították, hogy keresztények, de valójában megosztottságot és zavart próbáltak kelteni a gyülekezetben (2Ti 3:8; Fi 3:18, 19; 1Ti 6:4, 5). Mivel az elméjük és a lelkiismeretük beszennyeződött, semmi sem tiszta számukra; ennek következtében hasztalan beszéddel ámítják az igaz keresztények elméjét, hogy emberi gondolatok fogságába taszítsák őket (Tit 1:10–16). Ezért minden keresztény számára fontos, különösen azoknak, akik valamilyen felelősséget hordoznak a gyülekezetben, hogy józan elméjük legyen (Ró 12:3; 1Ti 3:2; Tit 2:6; 1Pt 4:7).

„Ennek a világrendszernek az istene”, az Ördög volt az, aki megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról szóló jó hír fénye (2Ko 4:4). Ezért az a veszély fenyegeti a keresztényeket, hogy Istennek ez a fő ellensége tévútra vezeti őket a maga ravaszságával, megrontva az elméjüket, hogy ’eltávolodjon a Krisztushoz illő őszinteségtől és tisztaságtól’ (2Ko 11:3). Következésképpen fontos, hogy a keresztények ugyanazon értelemmel legyenek, ésszerűek legyenek, állandóan imádkozzanak, hogy az Isten békéje, „amely felette áll minden gondolkodásnak”, megőrizze a gondolkodóképességüket Krisztus Jézus által (Fi 4:2, 5–7).

Az elme gyógyítása és megnyitása: Jézus helyreállította egy férfi épelméjűségét, akit démonok szálltak meg, ezzel bemutatva, hogy még azok fölött is van hatalma, akiket a démonok őrültségbe kergetnek (Mk 5:15; Lk 8:35).

Ezenkívül Jézus a hithű személyek elméjét is meg tudta nyitni, hogy felfogják az Írások jelentését (Lk 24:45). A félénk személyek vagy azok, akik úgy gondolják, hogy nem elég intelligensek, vigaszt találhatnak János apostol szavaiban: „tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmi képességet adott nekünk, hogy megszerezzük az igaznak [Jehova Istennek] ismeretét” (1Jn 5:20).

Pál azt írta a korintuszi gyülekezetnek, hogy ő józan elméjű, bár a szemükben úgy tűnhetett, hogy ’nem volt eszénél’ (v. ’magán kívül volt’), amikor dicsekedett nekik az apostolként elért eredményeivel, mert ilyet egy keresztény normális esetben nem tenne. Elmondta nekik, hogy azért kellett ezt tennie, hogy visszatérítse őket Istenhez, és megmentse őket attól, hogy elsodródjanak. Erre azért volt szükség, mert hamis apostolokat követtek, és rossz irányba mentek (2Ko 5:13; 11:16–21; 12:11, 12, 19–21; 13:10).