Az elsőszülött alapvetően az apa legidősebb fia (nem az anya elsőszülöttje), az apa nemzőképességének a zsengéje (5Mó 21:17). Az állatok első hím utódját is elsőszülöttnek nevezték, olykor pedig ’első ellésnek’ (1Mó 4:4).

Az elsőszülött fiú már ősidők óta tiszteletre méltó helyet foglalt el a családban, és az apa után ő lett a családfő. Kétszeres részt örökölt az apja vagyonából (5Mó 21:17). Rúbent József mellé ültették egy étkezésnél az elsőszülöttségi jog szerint (1Mó 43:33). Ámde a Biblia nem mindig tiszteli meg az elsőszülöttet azzal, hogy születésük sorrendjében sorolja fel a fiúkat. Sokszor nem az elsőszülött áll az élen, hanem a legkiemelkedőbb vagy a leghűségesebb fiú (1Mó 6:10; 1Kr 1:28; vö.: 1Mó 11:26, 32; 12:4; lásd: ELSŐSZÜLÖTTSÉGI JOG; ÖRÖKSÉG).

Az elsőszülöttek a figyelem középpontjába kerültek, amikor Jehova kiszabadította népét az egyiptomi rabszolgaságból. Egyiptomban az elsőszülötteket Ámon-Ré napistennek, az elsőszülöttek állítólagos védelmezőjének szentelték. A tizedik csapás, mellyel Jehova az egyiptomiakat sújtotta, megfosztotta hitelétől ezt az istent, és fényt derített rá, hogy nem képes megóvni az elsőszülötteket. Az izraeliták, akik Isten utasításainak engedelmeskedve levágtak egy bárányt, és a vérével meghintették házuk ajtófélfáit és szemöldökfáját, nem veszítették el elsőszülötteiket, az egyiptomiaknál viszont mind az emberek, mind az állatok elsőszülöttje elpusztult (2Mó 12:21–23, 28, 29). A legtöbb esetben alighanem a háznépen belüli elsőszülött fiúról volt szó, nem pedig a családfőről, holott az talán elsőszülött volt. Valószínűleg maga a fáraó is elsőszülött volt, mégis életben maradt. De lehet, hogy nem minden egyiptomi családban volt szó szoros értelmében vett elsőszülött fiú (vagy mert a házaspár gyermektelen volt, vagy mert már meghalt az elsőszülött fiú), és a 2Mózes 12:30-ban foglaltak alapján, vagyis hogy „nem volt olyan ház, ahol ne lett volna halott”, a pusztítás kiterjedhetett a ház első emberére is, aki az elsőszülött helyét töltötte be.

Mivel az izraeliták között az elsőszülött fiúkból lettek a családfők, ők képviselték az egész nemzetet. Jehova úgy is utalt a nemzet egészére, mint az ’elsőszülöttjére’, mivel az az ábrahámi szövetség miatt az elsőszülött nemzete volt (2Mó 4:22). Tekintve, hogy Jehova megóvta az életüket, azt a parancsot kapták tőle, hogy szenteljenek neki „minden hímnemű elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét Izrael fiai között, embert és jószágot egyaránt” (2Mó 13:2). Az elsőszülött fiakat tehát Istennek szentelték.

Jehova később Izrael elsőszülött fiai helyett az egy hónapos és annál idősebb, férfinemhez tartozó lévitákat választotta ki, nyilvánvalóan a 300 lévita elsőszülött kivételével. (Vö. a 4Mó 3:21, 22, 27, 28, 33, 34-et a 3:39-cel.) A léviták számán felüli 273 személyért egyenként öt sekel (11 dollár) váltságdíjat kellett fizetni Áronnak és a fiainak. Jehova ezenkívül a léviták háziállatait választotta ki a többi törzs háziállatainak elsőszülöttei helyett (4Mó 3:40–48). Attól kezdve az elsőszülött fiút be kellett mutatni Jehovának a hajlékban vagy a templomban, miután letelt az anya tisztátalanságának ideje, és meg kellett váltani az egy hónapos és ötéves kor közöttiek becsült értékének befizetésével, „öt ezüstsekelért – a szent hely sekele szerint” (3Mó 12:1–3; 27:6; 4Mó 18:15, 16).

A tiszta állatoknak, például a bikának, a báránynak és a kecskének az elsőszülött hímjeit nem kellett megváltani. Az elsőszülött bikát nem volt szabad munkára fogni, a juhot pedig nem nyírhatták meg. Be kellett mutatni őket áldozatul Jehovának a hajlékban vagy a templomban a születésük utáni nyolcadik napon (2Mó 22:30; 4Mó 18:17; 5Mó 15:19, 20). Ha azonban súlyos fogyatkozás volt az állatban, akkor nem kellett feláldozni Jehovának, hanem meg kellett enni otthon (5Mó 15:21–23).

A tisztátalan állatnak számító szamár elsőszülöttjét nem lehetett bemutatni áldozatul, ezért  meg kellett váltani, vagyis vissza kellett vásárolni úgy, hogy egy juhot adtak helyette. Máskülönben nyakát kellett szegni, mivelhogy Jehováé volt, és ember nem használhatta (2Mó 13:12, 13; 34:19, 20). A 3Mózes 27:27 azonban ezt mondja: „Ha pedig tisztátalan jószágról van szó, és meg kell váltania a felbecsült érték szerint, akkor adja még hozzá az egyötödét azon felül. Ha viszont nem vásárolható vissza, akkor adják el a becsült értékének megfelelően.” Egyes szövegmagyarázók szerint ez az írásszöveg módosítja a szamár megváltására vonatkozó előírást. Pedig a 3Mózes 27:27 szemmel láthatóan másról szól. Azok a szavak, hogy „ha pedig tisztátalan jószágról van szó”, valószínűleg nem egy tisztátalan állatra, mondjuk egy szamárra utalnak, hanem egy olyan állatra, amely abban az értelemben volt tisztátalan, hogy valamilyen fogyatékosság miatt alkalmatlan volt áldozatnak.

Miért nevezi Jehova ’Dávidot, a szolgáját’ elsőszülöttnek, amikor Dávid nem volt elsőszülött fiú?

A 89. zsoltárban Jehova ’Dávidról, a szolgájáról’ beszél, és feleleveníti a királyságra vonatkozó szövetséget, melyet vele kötött. Ebben a szövegkörnyezetben található a következő kijelentés: „Én pedig elsőszülötté teszem őt, a legfelségesebbé a föld királyai között” (Zs 89:20, 27). Dávid nem volt elsőszülött fiú (1Kr 2:13–15). Úgy tűnik, Jehova prófétailag arra utalt, akit Dávid előárnyékolt, a saját ’elsőszülött’, égi Fiára, akire magasztosabb királyi rangot ruház, mint amilyen bármelyik földi uralkodóé. (Vö. az Ez 34:24-gyel, ahol Jehova a ’szolgájának, Dávidnak’ nevezi a Messiást.)

Jézus Krisztusról azt olvassuk, hogy ő „az egész teremtés elsőszülötte” és „az elsőszülött a halottak közül”; ő nem csupán a legkiválóbb azok közül, akiket teremtettek, illetve feltámasztottak, hanem valóban az első teremtett lény, és az első, akit végtelen életre támasztottak fel (Kol 1:15, 18; Je 1:5; 3:14). Jézus a földön Mária elsőszülött gyermeke volt, és a szülei Jehova törvényével összhangban bemutatták a templomban (Lk 2:7, 22, 23). Pál apostol úgy beszél Jézus Krisztus követőiről, akik be vannak írva az egekben, mint az ’elsőszülöttek gyülekezetéről’, vagyis az elsőkről, akiket Isten a fiaivá fogadott a Jézus áldozatába vetett hitük alapján, és Krisztus első olyan követőiről, akik úgy lesznek feltámasztva, hogy nem kell többé meghalniuk (Héb 12:23).

A Jób 18:13-ban „a halál elsőszülöttje” kifejezés a legszörnyűbb betegségre utal.