Ez a jog természet szerint az apa elsőszülött fiát illette meg. Az ’elsőszülöttségi jog’ jelentésű héber és görög szó (bekhó·ráʹ; pró·to·toʹki·a) egyaránt olyan szóból ered, melynek az alapjelentése ’elsőszülött’.

A patriarchális korban az apa halálakor a legidősebb fiú lett a család feje, és hatalmat gyakorolt a többiek felett, amíg a háznéphez tartoztak. Köteles volt gondot viselni apja háznépének tagjaira. Abban is az apja örökébe lépett, hogy Jehova előtt képviselte a családot. Az elsőszülött rendszerint különleges áldást kapott az apjától (1Mó 27:4, 36; 48:9, 17, 18). Ezenfelül két részre volt jogosult az apja vagyonából, vagyis kétszer annyit kapott, mint a többi testvére külön-külön. A mózesi törvény alatt az a férfi, akinek több felesége volt, nem vehette el a legidősebb fiától az elsőszülöttségi jogot, hogy a legszeretettebb felesége fiának adja (5Mó 21:15–17).

A patriarchális időkben az apa átruházhatta az elsőszülöttségi jogot egy másik fiára valamilyen indokkal, ahogyan Rúben esetében is történt, aki azért veszítette el ezt a jogát, mert paráználkodott apja ágyasával (1Kr 5:1, 2). Az elsőszülött eladhatta elsőszülöttségi jogát az egyik testvérének, és Ézsau ezt meg is tette: megvetette ezt a jogát, és eladta testvérének, Jákobnak egy tál ételért cserébe (1Mó 25:30–34; 27:36; Héb 12:16). Nincs feljegyzés arról, hogy Jákob fenntartotta volna a vásárolt elsőszülöttségi jogát, hogy kétszeres részt kapjon Izsák vagyonából (ez ingóságokat, személyes vagyontárgyakat foglalhatott magában, hiszen Izsáknak nem volt földje Makpelán kívül, ahol volt egy temetkezésre alkalmas barlang). Jákobot az foglalkoztatta, hogy szellemi értékeket adjon át a családjának, tudniillik a magra vonatkozó ígéretet, melyet Ábrahám kapott (1Mó 28:3, 4, 12–15).

Úgy tűnik, Izrael királyainál az elsőszülöttségi jog magában foglalta a trón öröklésének jogát is (2Kr 21:1–3). Jehova azonban Izrael igazi Királyaként és Isteneként eltekintett ettől a jogtól, ha a szándéka úgy kívánta, például Salamon esetében (1Kr 28:5).

Jézus Krisztus, „az egész teremtés elsőszülötte”, aki mindig hűséges Atyjához, Jehova Istenhez, elsőszülöttségi joggal bír, melynek folytán ki lett nevezve „mindenek örökösévé” (Kol 1:15; Héb 1:2; lásd: ÖRÖKSÉG).