Egy oszlop, egy dísztábla, egy épület vagy bármi más, melyet egy ember vagy egy esemény emlékére emelnek. Néhányat megemlít a Biblia, bár nem mindegyikre használja az emlékmű szót.

Jehova egy éjszakai látomásban megjelent Jákobnak, hogy megerősítse vele az ábrahámi szövetséget (i. e. 1781). Jákob fogta a követ, amely addig párnaként szolgált neki, és felállította emlék gyanánt, mintha oszlop lenne, majd megkente olajjal. A helyet elnevezte Bételnek (1Mó 28:10–19). Úgy 20 évvel később Jákob és Lábán békeszövetséget kötött egymással, és ennek emlékére felállítottak egy oszlopot és egy kőhalmot Gileád hegyvidékén, hogy mindig emlékeztesse őket az egyezségükre (1Mó 31:25, 44–52). Amikor Jehova bevitte Izraelt az Ígéret földjére (i. e. 1473), két emlékmű lett felállítva azon a helyen, ahol átkeltek a Jordán folyón, egy a folyómeder közepén, egy pedig a folyó ny. partján, Gilgálnál. Az emlékművek ennek a csoda útján történő átkelésnek az emlékeztető jeleiként szolgáltak, és amikor az izraeliták fiai megkérdezték, hogy mit jelképeznek ezek az emlékművek, az apáknak el kellett mesélniük, hogy mit tett Jehova a népe érdekében (Jzs 4:4–9, 20–24).

Miután Saul király legyőzte az amálekitákat, „emlékművet [héb.: jádh] emelt magának” (1Sá 15:12). A héber jádh szót a legtöbbször „kéz”-nek fordítják, de jelenthet ’emlékművet’ is; ahogy egy felemelt kéz is vonzza a tekintetet, és különleges módon felkelti a figyelmet, úgy egy emlékmű is felkelti az emberek figyelmét bizonyos dolgok iránt.

Absolon emlékműve (héb.: jádh) oszlop formájú volt, ahogy oly sok más emlékmű is. A Király völgyében állította fel, nem messze Jeruzsálemtől. Az emlékművet ez okból emelte: „Nincsen fiam, aki fenntartaná nevem emlékét” (2Sá 18:18). Ma azonban nem lehet többet tudni az emlékműről vagy a helyéről annál, mint amit a Biblia közöl velünk. Nem szabad összekeverni az úgynevezett sírhellyel a Kidron völgyében, melyet a vallási hagyományok Absolonnak tulajdonítanak, ám  valójában a görög–római korszak építészetének az eredménye. (Lásd: ABSOLON.)

Absolonhoz hasonlóan, az eunuchoknak sem volt semmi reményük arra, hogy utódaik legyenek, és továbbvigyék a nevüket. De ha hűségesek maradtak Jehovához – ellentétben az áruló Absolonnal –, azt az ígéretet kapták tőle, hogy „valami jobbat [ad nekik] a fiaknál és a leányoknál”, nevezetesen, hogy ’a házában és falai között emlékművet [héb.: jádh] és nevet ad nekik, időtlen időkre szóló nevet, olyat, amely nem vágatik ki’ (Ézs 56:4, 5; vö.: Pl 22:1).

Sírköveket is állítottak fel emlékül, mint például azt, amelyik ’az igaz Isten emberének sírhelyét’ jelezte, aki azt jövendölte meg, hogy mi mindent fog tenni Jósiás Bétel oltára ellen (2Ki 23:16–18; 1Ki 13:1, 2).