A központi idegrendszer krónikus megbetegedése, amely izomgörcsökkel, illetve részleges vagy teljes eszméletvesztéssel jár, esetleg ezek mindegyikével. Ezt a betegséget az agy rendellenes működésének tulajdonítják. A súlyos görcsöket okozó, eszméletvesztéssel párosuló epilepsziás rohamokat grand malnak (nagy rohamnak) nevezik, az enyhe formáját, mely nagyon rövid ideig tartó rohamokban jelentkezik, petit malnak (kis rohamnak) hívják. Ez az epilepszia két fő típusa. Az ebben a betegségben szenvedő embereket epilepsziásoknak hívják.

Az elváltozását követő napon Jézus Krisztus meggyógyított egy epilepsziást, akit a tanítványai nem tudtak meggyógyítani (Mt 17:14–20). Ezt a fiút már kisgyermekkora óta egy „néma és süket szellem” tartotta hatalmában, és újra meg újra rángásokat hozott rá; ezzel egy időben a fiúnak habzott a szája. Jézus megdorgálta a démont, és az kiment a fiúból, úgyhogy a fiú meggyógyult (Mk 9:14–29; Lk 9:37–43).

Bár ebben a konkrét esetben az epilepsziás tünetek a démoni befolyással voltak kapcsolatban, normális esetben az epilepsziának természetes okai vannak, és a Szentírás nem állítja azt, hogy a démoni megszállás okozza általában az epilepsziát. Sőt, Máté (4:24) arról számol be, hogy az emberek betegeket vittek Jézushoz, és a felsorolásában külön említi „a démontól megszálltakat, az epilepsziásokat” (lásd még: ÚEF); ezzel egyértelműen különválasztotta a két csoportot, amelyet Krisztus meggyógyított.

Az „epilepszia” szó a görög e·pi·lé·psziʹa szóból származik, ami azt jelenti szó szerint, hogy ’megragadás’. Ám az e·pi·lé·psziʹa kifejezés nem szerepel a Bibliában. Ehelyett Máté (4:24; 17:15) a görög sze·lé·ni·aʹzo·mai szót használja erre a betegségre, ez azt jelenti szó szerint, hogy ’holdkóros’. Bár a Károli-fordítás a „holdkóros” kifejezést használja, bizonyos modern nyelvezetű fordítások az ’epilepsziások’ vagy „epilepsziás” szavakkal élnek a Máté 4:24-ben és 17:15-ben (ÚV, ÚEF).

 Érdekes módon a The International Standard Bible Encyclopaedia kijelenti: „A szeléniazomai – ’holdkóros’ – szó eredeti jelentése azzal a népszerű, széles körben elterjedt és furcsa mód sokáig fennmaradó nézettel van kapcsolatban, hogy a hold, bizonyos fázisaiban, ártalmas hatással van az emberekre, különösen azokra, akik olyan betegségekben szenvednek, amelyeknek periodikusan jelentkeznek a tünetei. Nincs olyan információnk, amely alapján meghatározhatnánk, hogy az Úsz. [Újszövetség] írásának idején ez a szó még a köztudatban élénken élő elképzelés kifejezésére volt-e használatos, vagy már eltűnt belőle az eredeti metafora gondolata, és a szó csupán a tényre utalt, és nem társították az etimológiájában megjelenő elképzeléshez. Még ma is használjuk a »holdkóros« szót a mentális betegekre, pedig már jó ideje nem hiszünk abban, hogy a holdnak hatása lenne az ilyen személyekre” (J. Orr szerk.; 1960, III. köt. 1941. o.).

Az, hogy Máté a sze·lé·ni·aʹzo·mai szó különböző formáit használja, nem jelenti azt, hogy babonás elképzelései lettek volna, például, hogy kapcsolat van az ilyen betegségek és a hold bizonyos fázisai között. Nyilvánvaló, hogy egyszerűen csak azzal a görög szóval élt, amelyet akkoriban az epilepsziára használtak az emberek. Ezenkívül azok a tünetek, amelyeket Máté, Márk és Lukács leír a fiúval kapcsolatban, egyértelműen az epilepsziára jellemzőek.