(a szeretett; szeretetre méltó):

1. Keresztény, aki Pálnak szolgált annak harmadik misszionáriusi útján, és akit az apostol Ázsiából Makedóniába küldött Timóteusszal együtt (Cs 19:22). Feltehetően ő az az Erásztusz, aki Korintuszban maradt, amikor Pál a második levelét írta Timóteusznak (2Ti 4:20).

2. Korintusz várossáfára, akinek az üdvözletét Pál belefoglalta a rómaiaknak írt levelébe (Ró 16:23). T. L. Shear professzor a Korinthoszban folytatott ásatások során 1929-ben rábukkant egy kőburkolatra, melyen a következő felirat áll latinul: „Erastus, az aedilisi hivatalért,  ezt a burkolatot saját költségén készíttette.” Azt nem tudni, hogy ugyanarról az Erásztuszról van-e szó, akit Pál említ, mindenesetre a burkolat vélhetően már megvolt az i. sz. első században. Némelyek feltételezik, hogy a várossáfár Pál utazótársa is volt egyben (lásd fentebb az 1-es számmal jelzett személyt). De mivel nehéz lett volna elkísérnie Pált, és ugyanakkor ellátni a várossáfári teendőit, azok, akik így vélekednek, általában arra gondolnak, hogy Erásztusz korábban töltötte be ezt a hivatalt, és Pál ezért utal rá ezzel a címmel.