Olyan zsák vagy zacskó, amelyet mind a férfiak, mind a nők arra használtak, hogy egyebek mellett arany-, ezüst- és rézdarabokat vagy pénzérméket hordjanak maguknál. A nők maguk ékesítésére időnként erszényeket vagy kézitáskákat használtak, melyek valószínűleg hosszúkás, ovális alakúak voltak (Ézs 3:16, 22; 46:6; Mt 10:9). A korai időkben az erszényeket bőrből, fonott kákából vagy gyapotból készítették. Mivel zsák formájuk volt, a nyakrésznél kellett összehúzni és lezárni őket bőrszíjjal vagy másfajta zsinórral. (Lásd: ZSÁK.)

Használtak olyan erszényt is, amely az övön volt kialakítva (’övetek erszénye’, szó szerint: ’öv’, gör.: zóʹné; Mt 10:9; Mk 6:8), ez amolyan pénztartó öv lehetett. Vagy az övön volt egy mélyedés kialakítva, ahol a pénzt lehetett tartani, vagy pedig, ha az öv textilből készült és redőzve viselték, akkor a pénzt ezekben a redőkben tartották.

Amikor Jézus kiküldte a 70 tanítványt a prédikálómunkába, nyilvánvalóan Júdea területén, azt mondta nekik, hogy ne vigyenek magukkal erszényt az útra, hiszen Jehova Isten gondoskodni fog róluk az izraelita társaik révén, minthogy Izraelben szokás volt a vendégszeretet kimutatása (Lk 10:1, 4, 7). Azonban nem sokkal a halála előtt azt tanácsolta az apostolainak, hogy vigyenek magukkal erszényt, mivel tudta, hogy a tanítványai hamarosan szétszóródnak, és üldözni fogják őket. Mivel a hatóságok ellenezni fogják a munkájukat, még azok a személyek is félni fognak attól, hogy támogassák őket, akik egyébként szimpatizálnak az üzenetükkel. Valamint azért is mondta ezt Jézus, mivel a Királyság-üzenetet rövidesen a nem zsidó területekre is el fogják vinni. Jézus követőinek ezért fel kell rá készülniük, hogy saját magukat lássák el anyagi szempontból (Lk 22:35, 36).

A szellemi dolgok kiemelkedő értékét hangsúlyozva Jézus arra ösztönözte a tanítványait, hogy elnyűhetetlen erszényeket készítsenek maguknak azáltal, hogy égi kincsek megszerzésére törekszenek (Lk 12:33).