A héber kelíʹ szó nagyon tág jelentéstartalmú, a következőkre utalhat: valamilyen tárgy (1Mó 24:53; 2Mó 3:22), felszerelés (1Mó 27:3; 2Mó 25:9), edény (1Mó 42:25; 43:11; 3Mó 6:28; 11:32–34), holmi (1Mó 45:20; 3Mó 13:52, 58, 59; 1Sá 17:22), hangszer (1Kr 15:16), eszköz (1Mó 49:5; 2Mó 25:39; 30:27; 31:7, 9), felszerelési tárgy (2Mó 27:3, 19; 30:28; 31:8), ruha (5Mó 22:5), fegyver (Bí 9:54; 18:11, 16, 17), úti holmi (1Sá 10:22), málha (1Sá 17:22), táska (1Sá 17:40, 49), test (1Sá 21:5), szerszám (1Ki 6:7).

A kelíʹ szó gyakran a szentélynél használatos eszközökre, illetve felszerelési tárgyakra utal. Ilyen eszközök például a tálak, kancsók, lapátok, csészék, villák, tűztartók, koppantók, lámpabélcsipeszek, medencék és poharak (2Mó 25:29, 30, 39; 27:3, 19; 37:16, 23; 38:3; 1Ki 7:40–50; 2Kr 4:11–22). Mivel szent célra használták őket, szentek voltak (1Ki 8:4). Ezért vallási és erkölcsi értelemben egyaránt tisztának kellett lenniük azoknak a zsidóknak, akik i. e. 537-ben elhagyták Babilont, és kiváltságukban állt hordozni azokat a szent edényeket, amelyeket Nabukodonozor király korábban elvitt Jeruzsálemből. A következő prófétai parancs nekik szólt: „Távozzatok, távozzatok! Jöjjetek ki [Babilonból], semmi tisztátalant ne érintsetek, jöjjetek ki belőle, maradjatok tiszták, ti, akik Jehova edényeit [héb.: kelíʹ] hordozzátok!” (Ézs 52:11). Ehhez nem csupán kívülről kellett szertartásilag megtisztítaniuk magukat. A szívüket kellett megtisztítaniuk. Pál apostol a korintusziaknak írt második levelében a keresztényekre alkalmazta  az Ézsaiás 52:11-et. Azt írta, hogy nekik is mentesnek kell lenniük a test és a szellem minden szennyétől (2Ko 6:14–18; 7:1).

Jézus Krisztus, a kereszténység megalapítója, példát mutatott ebben azáltal, hogy mindvégig „lojális, álnokság nélküli, beszennyezetlen, a bűnösöktől elkülönített” maradt (Héb 7:26). Amíg a földön volt, buzgón megőrizte Jehova templomának szentségét, hiszen kétszer is megtisztította azt, kiűzve a kereskedőket (Jn 2:13–25; Mt 21:12, 13; Mk 11:15–17; Lk 19:45, 46). A második alkalommal kapcsolatban Márk elmondja, hogy Jézus „senkinek sem engedte meg, hogy valamilyen eszközt átvigyen a templomon” (Mk 11:16). Jézus nyilván nem engedte, hogy csorbát szenvedjen a templom udvarának szentsége azáltal, hogy valaki csupán azért megy a templom udvarára, hogy lerövidítse az utat, ha Jeruzsálem egy másik részére akar vinni valamit.