A Héber Iratok egyik könyve, amely a főszereplőjéről kapta a nevét, bár a latin Vulgata néhány másolatában a könyv a beszámoló egyik fontos szereplőjéről, a perzsa királyról, Ahasvérusról lett elnevezve. A zsidók Meghil·lathʹ ʼEsz·térʹ-nek, illetve a nagyrabecsülésük jeleként egyszerűen Meghil·láʹ-nak (tekercsnek) nevezik.

Ki írta? A Szentírás nem beszél arról, hogy ki írta Eszter könyvét. Néhány tudós szerint Ezsdrás volt az írója, de a bizonyítékok alapján inkább Márdokeus. Ő ismerte a legjobban azokat a részleteket a saját életéről és Eszteréről, amelyekről a beszámoló ír, és ő tudta a legjobban, hogy mit tett Hámán családja, nem beszélve arról, hogy mi történt Susán várában. Miután a perzsa kormány legfőbb minisztere lett, hozzáférhetett a beszámolóban említett hivatalos dokumentumokhoz. Ha Dániel, Ezsdrás és Nehémiás, akik ugyancsak hivatalos tisztséget töltöttek be a perzsa államban (csak más időszakban), bibliai könyveket írtak, amelyekben beszámoltak arról, hogy mi történt a zsidókkal ennek a világhatalomnak az uralma idején, akkor igen valószínű, hogy Jehova támogatásával Márdokeus írta Eszter könyvét.

Milyen történelmi korban játszódik? A beszámoló szerint az események Ahasvérus király idejében játszódtak, aki akkor uralkodott, amikor a Perzsa Birodalom területe Indiától Etiópiáig terjedt, és 127 tartománya volt (Esz 1:1). Ez alapján, valamint azért, mert beletartozik abba a kánonba, amelyet Ezsdrás állított össze, három király jöhet számításba, akiknek az uralma idején történtek az események: I. Dáriuszé, I. Xerxészé és Hosszúkezű Artaxerxészé. Csakhogy mind I. Dáriuszról, mind pedig Hosszúkezű Artaxerxészről köztudott, hogy már az uralmuk 12. éve előtt is kedvelték a zsidókat. Ez viszont nem mondható el a könyvben szereplő Ahasvérusról, aki a jelek szerint nem nagyon ismerte sem a zsidókat, sem a vallásukat, tehát nem is kedvelhette őket. Ennélfogva az Eszter könyvében szereplő Ahasvérus I. Xerxész lehet, a perzsa Nagy Dáriusznak a fia. Ezért néhány bibliafordítás egyszerűen „Xerxész”-t ír „Ahasvérus” helyett (AT, Mo; lásd még: Esz 1:1, Szep., lábj.).

Eszter könyvében ennek a királynak az uralkodási éveit alighanem az apjával, Nagy Dáriusszal való társuralkodásától kezdve számítják. Mivel a könyvben található első esemény a király uralmának harmadik évében történik, és a beszámoló a király uralkodásának a fennmaradó éveiben játszódik, ezért nyilván az i. e. 493 és kb. i. e. 475 közötti időt öleli fel. (Lásd: PERZSIA, PERZSÁK: Xerxész és Artaxerxész uralma.)

Eszter könyve valamikor Xerxész uralmának a 12. éve után íródott, nagy valószínűséggel az uralmának a vége felé (kb. i. e. 475). A könyv élénk stílusa azt sejteti, hogy az írója szemtanú volt. Ráadásul mivel a könyvből az látszik, hogy az író hozzáfért az állami dokumentumokhoz (Esz 10:2), igen valószínű, hogy az Elám tartományban lévő Susánban íródott, amely akkoriban Perzsiához tartozott. Perzsa és káldeus szavak vegyülnek a héber szavak közé, ami ugyancsak arra mutat, hogy az előbb említett időszakban és Perzsiában íródhatott.

Ezsdrás valószínűleg magával vitte a könyvet, amikor i. e. 468-ban visszatért Babilonból Jeruzsálembe, mivel a jeruzsálemi Nagy Zsinagóga még a megszűnése előtt (kb. i. e. 300) belefoglalta a kánonba.

Hiteles és a kánon része: Némelyek kétlik, hogy Eszter könyve a bibliai kánonba tartozik, ugyanis a Keresztény Görög Iratok nem idézi, és nem is utal rá. De ez nem döntő érv, hiszen ugyanez elmondható más könyvekről is, amelyekről viszont megalapozottan állítható, hogy a kánon részei. Ilyen például Ezsdrás és a Prédikátor könyve. Többek között Szardeszi Meliton, Nazianzoszi Gergely és Athanasziosz voltak azok, akik Eszter könyvét nem foglalták bele a kanonikus könyvek felsorolásába. Jeromos, Ágoston és Órigenész viszont név szerint utaltak rá. Megtalálható a Chester Beatty-gyűjteményben, azon belül is Ezékiel meg Dániel könyvével együtt egy kódexben, amelyet minden bizonnyal i. sz. a harmadik évszázad első felében készítettek el. Nem úgy tűnik, hogy a zsidók vagy a korai keresztények bármikor is  kétségbe vonták volna a hitelességét. A zsidó Bibliákban a legtöbbször a Hagiografában (Írások) található, a Prédikátor és Dániel könyve között.

A könyvbe később apokrif részeket fűztek. Néhány tudós a hagyományok alapján úgy véli, hogy a betoldások i. e. 100 körül kerültek a könyvbe, mintegy 300 évvel azt követően, hogy lezárták a Héber Iratok kánonját.

Eszter könyvét az a kritika érte, hogy túloz, amikor azt írja, hogy Ahasvérus az uralkodása harmadik évében egy 180 napig tartó lakomát rendezett (Esz 1:3, 4). Ám egyesek szerint azért tarthatott ilyen sokáig az ünnepség, mert a tartományokból érkező sok tisztviselő a kötelezettségei miatt nem lehetett ott egyszerre. A beszámoló igazából nem is azt írja, hogy a lakoma tartott ilyen sokáig, hanem azt, hogy a király 180 napon át mutatta be királyságának a dicsőségét és gazdagságát. Lakomáról az 1:3 és 1:5 versekben olvashatunk. Nem valószínű, hogy két lakomáról van szó. A 3. vers is inkább arra a hét napig tartó lakomára utalhat, amelyen mindenki részt vett a várban, miután az összes tisztviselő látta, amit a király meg akart mutatni (C. F. Keil és F. Delitzsch: Commentary on the Old Testament. 1973, III. köt. Eszter könyve, 322–324. o.).

Vannak, akik szerint Eszter könyve nem vallásos könyv, mivel nem említi konkrétan Istent. Ám szó van benne arról, hogy a zsidók böjtöltek, vagy hogy segítségért kiáltottak, ami az imára utal (Esz 4:3, 16; 9:31). A beszámolóból az is sejthető, hogy Isten alakította úgy az eseményeket, hogy a királyt pont jókor kerülje az álom (6:1), és hogy valószínűleg Isten akaratából lett Eszter a királyné (4:14). Ezenkívül Márdokeus semmiképpen sem volt hajlandó meghajolni Isten ellensége, Hámán előtt – aki agágita lévén minden bizonnyal királyi származású amálekita volt –, ami azt bizonyítja, hogy Márdokeus Jehovát imádta (3:1–6; 2Mó 17:14).

Történelmi és régészeti bizonyítékok: A történelmi írások és a régészeti feltárások is Eszter könyvének a hitelessége mellett szólnak. Erre elég csak néhány példát említeni. A könyv hitelesen mutatja be, hogy a perzsák hogyan tüntettek ki valakit a tiszteletükkel (Esz 6:8). A perzsa királyi öltözék fehér és kék (v. lila) színű volt. Az Eszter 8:15-ben azt olvashatjuk, hogy  Márdokeus „királyi öltözetben ment ki a király elől, kék ruhában és lenvászonban. . ., bíborpirosra festett gyapjúban”.

A könyv ezt írja Eszterről: „megállt a király házának belső udvarában, a király házával szemben; a király pedig királyi trónján ült a királyi házban, a ház bejáratával szemben. És történt, hogy amint a király meglátta Eszter királynét ott állni az udvarban, Eszter kegyet talált szemében” (Esz 5:1, 2). Az ásatások során kiderült, hogy ez a leírás a legapróbb részleteiben is megállja a helyét. Az asszonyok házától egy folyosó vezetett a belső udvarra, és a folyosóval szemben, az udvar túloldalán volt a palota tróncsarnoka. A trón a szemközti falnál középen volt elhelyezve, ahonnan a király a függönyön át láthatta, hogy a királyné audenciára vár. Más részletek is azt mutatják, hogy az író nagyon jól ismerte a palotát. Egyértelmű hát, hogy alaptalan az a vád, hogy a könyv minden történelmi alapot nélkülöz, és pontatlan a perzsa szokások terén.

A könyv hitelessége melletti hathatós érv maga a púrim, azaz a sorsvetés ünnepe, amit a zsidók mind a mai napig megünnepelnek. Ezen az ünnepen az egész könyvet felolvassák a zsinagógáikban. Egy ékírásos felirat, amely feltehetően Borszippából való, állítólag egy Mardukâ (Márdokeus?) nevű perzsa hivatalnokról ír, aki Szúzában (Susán) volt I. Dáriusz uralkodásának a végén, illetve I. Xerxész uralkodásának az elején (Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft. 1940/41. 58. köt. 243–244. o.; 1942/43. 59. köt. 219. o.).

Eszter könyve teljesen összhangban van a Szentírás többi részével, és kiegészíti Ezsdrásnak meg Nehémiásnak a beszámolóját, ugyanis leírja, hogy mi történt Isten száműzetésben élő népével a Perzsa uralom idején. Igaz rá az, ami a Biblia többi részére is, hogy azért íródott, hogy a buzdításunkra, vigasztalásunkra és oktatásunkra legyen (Ró 15:4).

[Kiemelt rész a 602. oldalon]

ESZTER KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Élénk beszámoló arról, hogy Eszter az unokabátyja, Márdokeus utasítását követve, hogyan vált Isten eszközévé abban, hogy a zsidók megmeneküljenek a kiirtástól

Minden bizonnyal Márdokeus írta, és feltehetően az i. e. 493 és kb. 475 közötti időszakot öleli fel

Eszter lesz a királyné Susánban

Amikor Ahasvérus király (nyilván I. Xerxész) egy lakomán hívatja Vásti királynét, hogy büszkélkedhessen a szépségével, a királyné ezt megtagadja; a király megfosztja őt királynői méltóságától (1:1–22)

Esztert választják ki a birodalomban élő valamennyi szép szűz közül, hogy királyné legyen; Márdokeus utasítására nem fedi fel, hogy zsidó (2:1–20)

Hámán összeesküvést sző a zsidók kiirtására, de fordul a kocka

A király az agágita Hámánt minden fejedelem fölé emeli, ám Márdokeus nem hajlandó meghajolni Hámán előtt (3:1–4)

Hámánt elönti a düh Márdokeus miatt, és cselt sző, hogy minden zsidót elpusztítson a birodalomban; a király ebbe beleegyezik, kitűzik a napot, és a rendeletet kibocsátják (3:5–15)

Márdokeus arra utasítja Esztert, hogy járuljon a király elé, még akkor is, ha az életébe kerülhet a hívatlan látogatás (4:1–17)

Eszter kegyet talál a király szemében; meghívja a királyt és Hámánt egy lakomára; arra kéri őket, hogy másnap is jöjjenek el egy lakomára (5:1–8)

Ám Hámán öröme nem felhőtlen, mivel Márdokeus nem hajlandó meghajolni előtte; egy igen magas oszlopot állít, és arra készül, hogy másnap rávegye a királyt a lakoma előtt, hogy akasztassa fel Márdokeust (5:9–14)

Aznap éjjel a királyt kerüli az álom, és feljegyzéseket olvastat; így tudja meg, hogy nem lett megjutalmazva Márdokeus, aki jelentette, hogy a király életére akarnak törni; amikor Hámán reggel megérkezik, a király megkérdezi tőle, hogyan részesítene tiszteletben egy olyan valakit, akiben a király a kedvét leli; Hámán azt hiszi, őróla van szó, ezért azt javasolja, hogy nagy pompával ünnepeljék; ekkor a király megparancsolja neki, hogy részesítse Márdokeust ilyen tiszteletben (6:1–13; 2:21–23)

Eszter aznap a lakomán tudatja a királlyal, hogy Hámán eladta őt és a népét, hogy elpusztítsák őket; a király dühében elrendeli, hogy akasszák fel Hámánt arra az oszlopra, melyet az Márdokeusnak állíttatott (6:14–7:10)

A király Márdokeust magasabb tisztségre emeli, és a zsidók megszabadulnak

A király odaadja Márdokeusnak a pecsétgyűrűjét, amelyet elvett Hámántól (8:1, 2)

A király jóváhagyásával kibocsátanak egy rendeletet, amely lehetővé teszi a zsidóknak, hogy megvédjék magukat, és megsemmisítsék minden ellenségüket azon a napon, amelyen őket akarják kiirtani; a zsidók több ezer ellenségüket megölik (8:3–9:19)

Egy rendelet előírja, hogy évente meg kell emlékezni erről a szabadulásról (9:20–32)

Márdokeus lesz a második a király után, és népének a jólétéért dolgozik (10:1–3)