(gör.: Ai·thi·o·piʹa, ’megégett arcok vidéke’), etióp:

Az ókori görögök Etiópiának nevezték Afrikának az Egyiptomtól D-re eső vidékét. Ez nagyjából megegyezett a héber „Kússal”, mely eredetileg a mai Szudánt és a mai Egyiptom legdélibb részét foglalta el. Az egyiptomi szövegekben ez a terület Kesz néven is megjelent. Amikor a Septuaginta-fordítás készült, a fordítók két hely kivételével a görög „Etiópia” szóval fordították a héber „Kúst” (1Mó 10:6–8; 1Kr 1:8–10). A King James Version minden esetben ezt a megoldást követi, kivéve az Ézsaiás 11:11-ben, ahol „Kúst” ír „Etiópia” helyett; a Revised Standard Version az 1Mózes 2:13-tól és az Ezékiel 38:5-től eltekintve ugyancsak követi a Septuagintát. Más fordítások (ÚV, JB) egyéb írásszövegekben is inkább a Kús nevet használják, ahol a szövegkörnyezet nem teszi egyértelművé, hogy az ókori Etiópiáról van szó. A Kús név arábiai népekre is utalhat. (Lásd: KÚS 2.; KUSITA.)

Azon a területen, melyet eredetileg az Etiópia névvel jelöltek, ma É-on félig száraz síkságok, a középső vidéken szavannák és fennsíkok, D-en pedig trópusi esőerdők találhatók. Hajdanán Napata, majd Meroé volt az ókori Etiópia fővárosa. Meroé egy olyan királyság székhelye volt, ahol a trónhoz való jog nem férfiágon, hanem női ágon öröklődött. Ez azt jelentette, hogy az anyakirálynő fia az anyjától örökölte a trónhoz való jogát, és időnként talán maga az anyakirálynő uralkodott az ország felett. Görög és latin írók szerint a kandaké címet több ilyen etióp királynő is használta, köztük nyilván az is, amelyikre a Cselekedetek 8:27-ben történik utalás.

Milyen értelemben volt eunuch az az etióp férfi, akinek Fülöp prédikált?

Az etióp eunuch, akit a királynő, kandaké „kincse fölé rendeltek”, és akinek Fülöp prédikált, nyilvánvalóan körülmetélt prozelita volt (Cs 8:27–39). Nem számított hát nem zsidónak, így nem előzte meg Kornéliuszt, az első olyan körülmetéletlen nem zsidót, aki áttért a keresztényi hitre (Cs 10.). Ahhoz, hogy ez az etióp férfi imádatot mutathasson be a jeruzsálemi templomban, át kellett térnie a zsidó vallásra és körül kellett metélkednie (2Mó 12:48, 49; 3Mó 24:22). A mózesi törvény fényében, mely megtiltotta a kasztrált férfiaknak, hogy Izrael gyülekezetébe menjenek (5Mó 23:1), egyértelmű, hogy az etióp férfi nem fizikai értelemben volt eunuch. Az „eunuch” szó héber megfelelője (szá·ríszʹ) tágabb vagy különleges értelemben tisztviselőt is jelentett, mint például az 1Mózes 39:1-ben, ahol a fáraó egyik tisztviselőjét, a nős Potifárt nevezik szá·ríszʹ-nak. Ha az etióp tisztviselő a szó szoros értelmében eunuch lett volna, nem lett volna prozelita, ha pedig nem lett volna az, akkor Fülöp nem keresztelte volna meg, mivel a jó hírt akkor még nem kezdték el hirdetni a körülmetéletlen nem zsidóknak.

Etiópia (Kús) az egyik olyan ország, ahová a zsidó száműzöttek szétszóródtak, miután Babilónia meghódította Júdát (Ézs 11:11). Ennélfogva az etióp tisztviselőnek lehetett kapcsolata zsidókkal a hazájában, vagy talán Egyiptomban,  ahol nagy számban éltek zsidók. Ézsaiás tekercsének a másolata, melyet magával vitt, valószínűleg a görög Septuagintáról készült, mely az egyiptomi Alexandriából származott. Mivel az etióp királyságot II. Ptolemaiosz (i. e. 308–246) idejétől kezdve részben hellenizálták, nem meglepő, hogy ez a tisztviselő tudott görögül olvasni. Azáltal, hogy prozelita lett, utána pedig keresztény hitre tért, beteljesedett a Zsoltárok 68:31.

Az etióp nyelv: Nem tudni, mi volt Etiópia eredeti nyelve; az i. e. nyolcadik század végén egyiptomi hieroglifikus írást használtak a hivatalos etiópiai feliratokon. Egy ősi nyelv és írás, melyet meroitikusnak neveznek, az időszámításunk előtti századtól volt ismert néhány évszázadon át. Azt a nyelvet pedig, melyet ma etiópiainak neveznek, az időszámítás kezdetétől a XIV. századig beszélték az itt élő emberek. Ez egy sémi eredetű nyelv, akárcsak a mai Etiópiában használt nyelv, az amhara.