Ez a beszámoló bemutatja, hogyan teljesítette Jehova azt az ígéretét, hogy visszaviszi Izraelt a babiloni száműzetésből, és helyreállítja az igaz imádatot Jeruzsálemben. Tartalmazza a perzsa király rendeleteit is, melyek engedélyezik, hogy a zsidók helyreállítsák Jehova imádatát, miután 70 évig elhagyatott volt Jeruzsálem. Arról is ír, hogy az akadályok ellenére hogyan tudták ezt megvalósítani. Ezsdrás a könyvében végig ezt a témát fejtegette. Ez lehet az oka annak, hogy nem törekedett arra, hogy hiánytalan történelmi feljegyzést készítsen, és hogy vannak időszakok, amelyeket átugrik, ilyen például a 6. és a 7. fejezet közötti idő.

Ki írta? Ezsdrás volt a legkiválóbb helyzetben ahhoz, hogy megírja a nevét viselő könyvet, mivel pap volt, tudós és hozzáértő másoló. Ezenkívül olyan ember volt, aki „felkészítette szívét arra, hogy. . . rendelkezést meg igazságot tanítson Izraelben”, és hogy segítsen a hazatért izraelitáknak, hogy úgy imádják Jehovát, ahogy azt ő kéri. A perzsa királytól kapott felhatalmazás feljogosította arra, hogy elvégezze a szükséges kutatást, és ésszerűnek tűnik, hogy egy ilyen tekintélyes ember írta le a nemzet történelmének ezt a fontos részletét (Ezs 7:6, 10, 25, 26). Jogos tehát, hogy a könyv írója a 7. fejezet 27. versétől a 9. fejezet végéig egyes, illetve többes szám első személyt használ. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy Ezsdrás könyve ott folytatja a történelmi beszámolót, ahol a Krónikák könyvei véget érnek. Ez kiderül abból, ha összevetjük a 2Krónikák 36:22, 23-at az Ezsdrás 1:1–3-mal. Ez is azt bizonyítja, hogy Ezsdrás volt az író, és a zsidó hagyományok is emellett tanúskodnak.

 Hitelessége: Ezsdrás könyve a héber kánon része. Eredetileg egy tekercset alkotott Nehémiás könyvével. A Babilóniai Talmud is ezt a hagyományt követi (A Talmud könyvei. 393. o.), ám a XVI. századtól kezdődően a nyomtatott héber Bibliák jelzik, hogy hol válik szét a két könyv, noha egy könyvnek számítják, ha a Héber Iratok könyveinek a számát kell megadni. A Szepessy-fordításban a görög kiejtést követve az Eszdrás első és második könyve megnevezés található. Mindamellett feltünteti, hogy a második könyvet Nehémiás könyvének is nevezik. Görög nyelven van egy apokrif könyv, amelyet Ezsdrás harmadik könyvének neveznek. Ez a Krónikák második könyvéből, Ezsdrás és Nehémiás könyvéből és népszerű legendákból vesz részleteket. Van egy olyan könyv is, amelyet tévesen Ezsdrás negyedik könyvének neveznek.

Ezsdrás könyvének a java része héber nyelven íródott, de jócskán található benne arámi rész is, mivel Ezsdrás hivatalos feljegyzésekből és állami okmányokból másolt részleteket. Ezek közé tartoznak azoknak a leveleknek a másolatai is, amelyeket „a Folyón [Eufráteszen] túl” élő hivatalnokok küldtek a perzsa királynak, valamint a király válaszai és rendeletei, amelyek közölték, mit kell tenniük ezeknek a hivatalnokoknak. Ezsdrás a dokumentumokhoz hozzáfűzött még kiegészítő információkat, hogy kerek legyen a történelmi beszámoló. Abban az időben az arámi volt a diplomáciai nyelv, illetve az a nyelv, amelyet a nemzetközi kereskedelemben használtak. Az arámi részek a 4–7. fejezetekben találhatók. Ezsdrás néhány információt a zsidó irattárban fellelhető iratokról másolt le, tehát nyilván héber nyelven írta ezeket. Mindez azt bizonyítja, hogy amit Ezsdrás leírt, az hiteles.

Az Ezsdrás 7:23–26-ból megtudhatjuk, hogy a perzsa kormány jóváhagyta, hogy a zsidók a mózesi törvény szerint éljenek, és az is kiderül ebből a részből, hogy a perzsák így hozzájárultak az igaz imádat helyreállításához. Ezsdrás az uralkodásuk sorrendjében utal a perzsa királyokra. Napjainkban a legtöbb tudós elismeri, hogy a könyv pontos. A The New Westminster Dictionary of the Bible őszintén kijelenti Ezsdrás könyvéről: „semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a történelmi adatok megbízhatóak” (H. Gehman szerk.; 1970, 291. o.). A könyvben feljegyzett részletek tehát hitelt érdemlőek, Ezsdrás pedig létező személy volt.

Mikor és milyen körülmények között íródott? Ezsdrás könyve a Krónikák könyveivel együtt i. e. 460 körül íródott. Ezsdrás a beszámolóját Círusz rendeletével kezdi, mely kimondja, hogy a zsidók hazatérhetnek Babilonból. Perzsia királya, Círusz, az uralkodásának első évében adta ki ezt a rendeletet (Ezs 1:1).  Júda és Jeruzsálem i. e. 607 őszén vált elhagyatottá, amikor azok, akiket Nabukodonozor nem vitt el, Egyiptomba menekültek. Jeruzsálem 70 évig tartó elhagyatottságának, annak az időnek, amikor a föld kénytelen volt leróni sabbatjait, i. e. 537 őszén kellett véget érnie. Két okból mondhatjuk, hogy Círusz i. e. 538 végén vagy 537 elején bocsáthatta ki a rendeletét. Egyrészt a földnek mindaddig elhagyatottnak kellett lennie, míg le nem telik a 70. év. Másrészt a szabadon bocsátott izraelitáktól nem lehetett elvárni, hogy a téli, esős időszakban utazzanak. Márpedig ilyen időben utaztak volna, ha a rendeletet néhány hónappal korábban adják ki, mint 538 vége vagy 537 eleje. Valószínű, hogy i. e. 537 kora tavaszán adták ki a rendeletet, hogy a zsidók még a száraz időszakban utazhassanak, megérkezhessenek Jeruzsálembe, és fölállíthassák az oltárt i. e. 537 hetedik (tisri) hó első napján (ez a Gergely-naptár szerint szeptember 29.) (Ezs 3:2–6).

Ezsdrás leírja, hogy miután i. e. 515-ben elkészült a templom, megtartották a pászkát és a kovásztalan kenyerek ünnepét. Ezután átugrik egy időszakot, majd Artaxerxész perzsa király uralmának a hetedik évével folytatja (i. e. 468), és Ezsdrás ekkor maga is a történet szereplője lesz. A 7. fejezet 27. versétől a 9. fejezet végéig egyes, illetve többes szám első személyben írja le a történetet, de a 10. fejezetben visszavált egyes és többes szám harmadik személyre, és inkább a fejedelmek, papok, léviták meg a többi hazatért zsidó tetteiről számol be. Főleg arról ír, hogyan orvosolták azt a helyzetet, hogy voltak zsidók, akik más nemzetből vettek maguknak feleséget.

[Kiemelt rész a 632. oldalon]

EZSDRÁS KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

A jeruzsálemi templom újjáépítéséről ír, és arról, hogy a babiloni száműzetésből visszatérve a zsidók miként állították helyre az igaz imádatot

Mintegy 70 év eseményeit öleli fel attól kezdődően, hogy a zsidók visszatértek a babiloni száműzetésből

Círusz rendelete szerint a zsidó száműzöttek maradéka hazatérhet Jeruzsálembe (i. e. 537-ben), hogy újjáépítse a templomot (1:1–3:6)

A templom újjáépítése (3:7–6:22)

Az alapot a száműzetésből való visszatérés második évében rakják le

A zsidók ellenségei többször is próbálják leállítani a templom újjáépítését, amit végül el is érnek; a munka abbamarad egészen addig, míg Zakariás és Aggeus próféta I. Dáriusz uralkodásának a második évében (i. e. 520) arra nem buzdítja a népet, hogy folytassa az építkezést

A király elrendeli, hogy nézzék át a Babilonban és Ekbatánában található perzsa feljegyzéseket; kiderül, hogy a templom újjáépítésére Círusz adott engedélyt; I. Dáriusz ezért elrendeli, hogy a munkát nem szabad akadályozni, és halálbüntetést szab ki arra, aki megszegi ezt a rendeletet

I. Dáriusz király uralkodásának a hatodik évében (i. e. 515) a templom elkészül; az épületet felavatják, és a pászkát megtartják

Ezsdrás Jeruzsálembe megy (i. e. 468), hogy elvigye a templomnak szánt ajándékot, és hogy bírákat jelöljön ki (7:1–8:36)

A perzsa király, (Hosszúkezű) Artaxerxész engedélyt ad az utazásra

Ezsdrás – a 258 lévitát és Kaszifjából való nétineust nem számítva – úgy 1500 férfival találkozik az Ahava-folyónál; útnak indulnak, és magukkal visznek aranyat, ezüstöt és felszerelési tárgyakat a templom számára; több mint három és fél hónappal később Jeruzsálembe érnek

Izrael és a papság megtisztítása (9:1–10:44)

Ezsdrás, miután megtudja, hogy a zsidók beszennyezték magukat, mert idegen feleséget vettek, mindenki előtt imádkozik, és vallomást tesz Jehovának

Sekánia elismeri, hogy bűnösök, és azzal a javaslattal áll elő, hogy kössenek szövetséget, és bocsássák el az idegen feleségeiket és azok gyermekeit

A hazatért száműzöttek azt a parancsot kapják, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben; döntést hoznak, hogy a fejedelmek sorjában minden egyes esetet vizsgáljanak ki

Az izraelita férfiak, a papok és a léviták engedelmesen elbocsátják az idegen feleségeiket és azok fiait