Az a személy, aki önti, veri, azaz kalapálja, vágja és vési a fémeket, vagy más módon munkálja meg őket (Ézs 41:7). A történelmi feljegyzések szerint Tubál-Káin volt az első ’kovács’, aki „mindenféle réz- és vasszerszám”-ot készített (1Mó 4:22). Az ókori fémművesek szerszámokat, háztartási eszközöket, fegyvereket, fegyverzetet, hangszereket, dísztárgyakat és szobrocskákat készítettek. De nemcsak új tárgyakat csináltak, hanem javítással is foglalkoztak (2Kr 24:12). Sokan az arany (Ne 3:8, 31, 32), az ezüst (Bí 17:4; Cs 19:24) vagy a réz (2Ti 4:14) megmunkálásának a mestereivé váltak. Néha egy fajta társulást vagy testületet hoztak létre (Ne 3:31; Cs 19:24–28). Mesterségük megkívánta, hogy értsenek a művészi ábrázolásokhoz.

Lehetséges, hogy az izraeliták már azelőtt is értettek a fémművességhez, hogy Egyiptomba kerültek, de az is előfordulhat, hogy ott tanulták meg. A kivonulás idejére már öntött borjút és rézkígyót is tudtak készíteni (2Mó 32:4; 4Mó 21:9). Azok a fémtárgyak viszont, melyeket a hajléknál végzett szolgálathoz készítettek, még lenyűgözőbbek voltak. Bécalelt és a segítőit Jehova szelleme támogatta a munkájukban (2Mó 31:2, 3; 35:30–35).

Később, a filiszteusok elnyomása alatt az izraelitáknak nem lehettek saját fémműveseik. Ez az intézkedés meggátolta őket abban, hogy fegyvereket készítsenek (1Sá 13:19–22). Nabukodonozor is nyilván hasonló okból vitte fogságba a fémműveseket és a többi mesterembert, amikor először támadta meg Jeruzsálemet (2Ki 24:14, 16; Jr 24:1; 29:1, 2).