(héb.: chóʹledh):

Egy 15-30 cm-es rágcsáló. A földikutya egy henger alakú, vastag, puha szőrcsomóra hasonlít, és csak a rövid lábai látszanak, de a farka és a nyaka nem.  Többnyire sárgás szürkésbarna színű. A fejét csupasz orráról és két pár nagy, kiálló metszőfogáról lehet felismerni. A Törvény értelmében a földikutya tisztátalan volt az étkezés szempontjából (3Mó 11:29).

Noha számos fordítás a „menyét” (Kár., ÚRB, KNB, Káldi, IMIT, Szep.) szóval adja vissza a chóʹledh kifejezést, alapos oka van a „földikutya” szó használatának. A héberrel rokon arab nyelvben van egy nagyon hasonló szó (huld), mely azt jelenti, hogy ’földikutya’. A chóʹledh szó a Biblia megírása utáni időszakból származó egyik héber kifejezéssel is kapcsolatban lehet, melynek jelentése ’ás’ vagy ’kiváj’. Ez egybevág azzal, hogy a földikutya jellegzetesen ás.

A földikutya a föld alatt él, fészekkamrát és nagy éléskamrát ás magának. Növényi részekkel táplálkozik, főleg gyökerekkel és gumókkal. Így hát különbözik a vakondtól, mely rovarokkal meg földigilisztával táplálkozik, és melyről úgy tartják, hogy nem honos Palesztinában.