A Biblia többféle földművelési eljárást is megemlít, de az eszközökről nem ad részletes leírást. Azonban a földművelő eszközöket ábrázoló egyiptomi emlékműveken lévő képek, valamint az Egyiptomban és Palesztinában talált tárgyi leletek valamelyest kiegészítik a bibliai beszámolót. Továbbá azok az egyszerű eszközök is nagyon hasonlóan néznek ki, melyeket napjainkban használnak Egyiptom és Palesztina egyes részein.

Az ásókapát alighanem a talaj felásására és meglazítására használták. Azok közé az eszközök közé tartozott, melyeket Saul idejében az izraelitáknak a filiszteusokhoz kellett vinniük élesíttetni (1Sá 13:20, 21). Találtak bronzból és vasból készült ásókapákat, ezek valamelyest hasonlítanak a mai irtókapákra.

A boronát nem említi meg a Biblia, de beszél a boronálásról mint eljárásról, és elkülöníti a szántástól (Jób 39:10; Ézs 28:24; Hó 10:11). Napjainkban a boronát főleg a talaj porhanyítására és simítására használják, habár alkalmazzák talajtakarásra, magtakarásra és gyomirtásra is. Az ókorban talán egy súlyos deszkalapot vagy egy egyenetlen farönköt húztak végig a felszántott földön, hogy összezúzzák a rögöket, és elegyengessék a talajt.

A cséplőszánt arra tervezték, hogy eltávolítsa a magokat a gabonakalászokból. Az ókorban használt eszköz valószínűleg hasonlított a bibliai tájak egyes részein még napjainkban is használatos kétféle típushoz. Az egyik típusnál fadeszkákat rögzítenek egymáshoz, ezek a deszkák az elülső részen visszahajlanak. Az aljukra éles köveket vagy pengéket tesznek. (Vö.: 1Kr 21:23; Jób 41:30; Ézs 41:15.) A cséplést végző személy a szánra áll nehezék gyanánt. A másik típusnál egy ülést helyeznek egy alacsony, négyszögletű keretre. Ebbe a keretbe két vagy három, vasköpennyel ellátott, párhuzamosan elhelyezkedő, forgó hengert illesztenek. (Vö.: Ézs 28:27, 28.)

Az egyszerű, fából készült eke, melyet napjainkban is használnak a bibliai tájak egyes részein, az évszázadok alatt alig változott. Ez egyértelműen látszik, ha összevetjük az ókori emlékművek, sőt agyagtáblák ábrázolásaival. Az ekén nem voltak kerekek, és nem is úgy volt kialakítva, hogy megforgassa a földet, inkább csak felhasította a föld felső 8-10 cm-es részét. Az eke fából készült, kivéve az ekevasat, amely fémből volt. (Vö.: 1Sá 13:20; 1Ki 19:19, 21; Ézs 2:4.) Az eke nagyobb részét az a farúd alkotta, melyre az ekevasat erősítették. Azok a rézből és bronzból készült ekevasak (vagyis inkább az ekéhez használt hegyes fémdarabok), melyeket az Izraelben végzett ásatásokon találtak, általában nagyon horpadtak voltak a használattól. (Lásd: SZÁNTÁS.)

A kapát arra használták, hogy megtisztítsák a földet a gyomoktól, illetve valószínűleg rögöket is zúztak össze vele. Bizonyos prófétai leírások konkrétan megemlítik a kapákat a szőlőművelés eszközeiként (Ézs 5:5, 6; 7:23–25).

A metszőkéseket a szőlő megmetszésével kapcsolatban említi a Biblia (Ézs 18:5). Mivel a Szentírás beszél a lándzsák metszőkésekké alakításáról, illetve az ellenkezőjéről, a metszőkések lándzsákká alakításáról, ezért ezt az eszközt esetleg úgy készítették, hogy egy éles, késszerű pengét erősítettek egy nyélre, és talán hasonló lehetett a sarlóhoz (Ézs 2:4; Jóe 3:10).

A sarlókat főleg az állógabona aratására használták, noha a Biblia arról is beszél, hogy nekieresztik a sarlót a szőlőnek, hogy leszüreteljék (Jóe 3:13; Je 14:18). Az Izraelben napvilágra került sarlók enyhén íveltek. Egyes leletek azt mutatják, hogy voltak olyan sarlók, melyek egymáshoz illesztett, barázdált kovakőszilánkokból és fa- vagy csontkeretből álltak; a szilánkokat bitumennel illesztették a keretbe. Vas sarlópengéket is találtak, melyeket szegecsek, nyéltüske vagy vésett vájat alkalmazásával rögzítettek a nyélre.

A szórólapátokat arra használták, hogy a kicsépelt gabonát feldobják a levegőbe, így a szél elfújta a szalmát és a polyvát. Valószínűleg fából készültek (Mt 3:12).

A villák, melyeket gabonaszórásra használtak (Ézs 30:24; Jr 15:7), minden bizonnyal fából  készültek, és néhány ívelt águk volt, akárcsak a mai változatoknak.