A héber Sír ham·ma·ʽalóthʹ kifejezést, mely 15 zsoltárnak (Zs 120–134.) a feliratában fordul elő, különféleképpen fordítják: „grádicsok éneke” (Kár.), „dicsérőének a lépcsőkön” (Dy [Zs 119–133.]), „lépcsőénekek” (Káldi, lábj. [Zs 119–133.]), „fölmeneteli ének” (ÚV), „ének a fölmenetekre” (Káldi, 1865 [Zs 119–133.]). Ezek közül a zsoltárok közül négyet Dávidnak, egyet pedig Salamonnak tulajdonítanak. A zsoltárfelirat pontos jelentése vita tárgya.

Egykor a zsidó hagyomány (Misna, Middoth 2:5) szerint azt mondták, hogy a léviták a jeruzsálemi templomban az asszonyok udvarából az izraeliták udvarába tartva énekelték ezt a 15 éneket, miközben 15 lépcsőfokon mentek fel (Marjovszky Tibor: A Misna Middót traktátusa. Sárospataki füzetek, 2009. 2. sz. 129. o.). Ezt a nézetet ma már általában nem fogadják el. Egyesek szerint a fent említett kifejezés ezeknek a zsoltároknak a magasztos tartalmára  utal, bár aligha tűnik ésszerűnek a többi ihletett zsoltár fölé emelni ezeket. A legtöbb szövegmagyarázó úgy véli, hogy ez a cím inkább abból ered, hogy az izraelita imádók akkor énekelték ezeket a zsoltárokat, amikor a Júda hegyein lévő, magasan fekvő Jeruzsálembe utaztak, vagyis oda mentek föl, hogy örömmel részt vegyenek a három nagyobb, évenkénti ünnepükön (5Mó 12:5–7; 16:16; Zs 42:4; Ézs 30:29). A ma·ʽaláʹ szót az Ezsdrás 7:9 is így használja, amikor a száműzetésből visszatérő izraeliták Babilonból Jeruzsálembe való ’felmeneteléről’ beszél. A Zsoltárok 122:1–4 megfogalmazása jól beleillik ebbe a képbe, de az idesorolható többi zsoltárnak a tartalma annyira változatos, hogy e zsoltárfelirat jelentése továbbra is bizonytalan.