(lovakat kedvelő; lovat szerető):

1. Jézus Krisztus 12 apostola között a legelső tanítványok egyike. Máté, Márk és Lukács evangéliuma csak az apostolok felsorolásaiban említi Fülöpöt név szerint (Mt 10:3; Mk 3:18; Lk 6:14). Egyedül János beszámolójából tudunk meg többet róla.

Fülöp ugyanabból a városból származott, mint Péter és András, azaz Betsaidából, mely a Galileai-tenger é. partján feküdt. Amikor Jézus felszólította, hogy ’legyen a követője’, Fülöp ugyanazt tette, mint András az előző nap. András megkereste a testvérét, Simont (Pétert), és Jézushoz vitte, és hozzá hasonlóan most Fülöp is megkereste Nátánaelt (Bertalant), ezt mondva: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a Törvényben, és a Próféták írtak: Jézust, József fiát, Názáretből . . . Jöjj és lásd” (Jn 1:40, 41, 43–49). Az a kijelentés, hogy Jézus „találkozott Fülöppel”, arra utalhat, hogy már ismerték egymást, ami abból is látszik, hogy amikor Fülöp Nátánaellel beszélt, tudta Jézus nevét, ismerte a családját, és tudta, hol lakik. Hogy Fülöpöt és Nátánaelt (Bertalant) a barátságon kívül más kötelékek is fűzték-e egymáshoz, az nem derül ki, de a bibliai felsorolásokban rendszerint együtt említik őket, kivéve a Cselekedetek 1:13-ban.

Amikor Jézus öt nappal i. sz. 33 pászkája előtt diadalmasan bevonult Jeruzsálembe (Mk 11:7–11), néhány görög látni akarta őt. Megkérték Fülöpöt, hogy mutassa be őket neki. Talán a görög neve miatt vonzódtak ehhez az apostolhoz, de az is lehet, hogy pusztán arról volt szó, hogy éppen ő volt ott, akit megkérhettek. Mindenesetre Fülöp biztosan nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy eleget tegyen a görögök (talán prozeliták) kérésének. Először Andrással beszélt, akivel máshol is együtt említik (Jn 6:7, 8), és aki talán bizalmasabb kapcsolatban volt Jézussal. (Vö.: Mk 13:3.) Aztán együtt tárták Jézus elé a kérést megfontolásra, de nem mutatták be neki a görögöket (Jn 12:20–22). Ugyanilyen körültekintő, kissé óvatos magatartás tükröződik abban, ahogyan Fülöp Jézus kérdésére válaszolt a tömeg táplálásával kapcsolatban, sőt a következő kérésében is, melyet Péter és Tamás meglehetősen nyílt kérdései után intézett Jézushoz: „mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk” (Jn 6:5–7; 13:36, 37; 14:5–9). Fülöp tapintatos modora ellentétben áll Péter közvetlenségével és szókimondásával, így a róla szóló rövid történetek rávilágítanak valamelyest, hogy a Jézus által kiválasztott apostolok más-más egyéniségűek voltak.

Mivel Fülöp szoros kapcsolatban volt Nátánaellel (Bertalannal) és Zebedeus fiaival, ő lehetett az egyik a két meg nem nevezett tanítvány közül, akik ott voltak a Galileai-tenger partján, amikor megjelent a feltámasztott Jézus (Jn 21:2).

2. Első századi evangéliumhirdető és misszionárius. Istvánnal együtt Fülöp is a „hét, jó bizonyságot szerzett” férfi között volt, ’akik telve voltak szellemmel és bölcsességgel’, és akiket kijelöltek, hogy pártatlanul osszák el naponta az eledelt a görögül és a héberül beszélő keresztény özvegyek között Jeruzsálemben (Cs 6:1–6). Az arról szóló elbeszélés, hogy miként tevékenykedett Fülöp (valamint István is), miután befejeződött ez a különleges szolgálat, bizonyítja, hogy milyen jó szellemiségűek voltak azok a férfiak, akiket ebbe az ügyintéző testületbe választottak, hiszen Fülöp hasonló munkát végzett, mint később Pál apostol, csak kisebb területen.

Amikor az üldözés miatt mindnyájan szétszóródtak, és csak az apostolok maradtak Jeruzsálemben, Fülöp Szamáriába ment. Ott hirdette a Királyság jó hírét, és a szent szellem természetfeletti erejével démonokat űzött ki, és bénákat meg sántákat gyógyított. Tömegek fogadták ujjongva az üzenetet és keresztelkedtek meg, többek között egy Simon nevű férfi is, aki azelőtt mágiát űzött (Cs 8:4–13). Mikor az apostolok „meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost”, hogy az ottani megkeresztelt hívők megkaphassák a szent szellem ajándékát (Cs 8:14–17).

Jehova szelleme ezek után az etióp eunuchhoz vezette Fülöpöt a gázai úton, és ez a ’hatalommal bíró ember, aki az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában’ állt, rövid időn belül hitt Jézusban, és arra kérte Fülöpöt, hogy keresztelje meg (Cs 8:26–38). Fülöp onnan Asdódba, majd Cezáreába ment, és útközben „hirdette a jó hírt minden városnak” (Cs 8:39, 40). Ezek a rövid történetek betekintést nyújtanak egy ’evangéliumhirdető’ munkájába (Cs 21:8).

Mintegy 20 évvel később megint Cezáreában, a nemzetközileg fontos utak gócpontjában találkozunk Fülöppel, aki még mindig tevékenyen szolgált, és arról volt ismert, hogy az apostolok által kijelölt „hét férfi egyike volt”. Lukács elmondja, hogy amikor i. sz. 56 táján Pállal Fülöp házában vendégeskedett egy darabig, Fülöpnek „volt. . . négy leánya, szüzek, akik prófétáltak” (Cs 21:8–10). Mivel a négy lány már elég idős volt ahhoz, hogy prófétáljon, Fülöp alighanem már a korábbi szolgálata idején is nős ember volt.

3. Heródiás férje és Salómé apja. Rómában élt, amikor a felesége házasságtörő módon elhagyta, hogy féltestvéréhez, Heródes Antipaszhoz menjen feleségül (Mt 14:3, 4; Mk 6:17, 18; Lk 3:19, 20). Fülöp Nagy Heródes fia volt annak harmadik feleségétől, II. Mariamnétól, Simon főpap  lányától. Ez azt jelenti, hogy félig zsidó, félig idumeai volt. (Lásd: HERÓDES 5.)

4. Iturea és Trakónitisz területi uralkodója abban az időben, amikor Keresztelő János megkezdte a szolgálatát „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében”, i. sz. 29-ben (Lk 3:1–3). Fülöp Nagy Heródes fia volt a jeruzsálemi Kleopátrától, vagyis a féltestvére volt Heródes Antipasznak, Arkelausznak és a 3-as számmal jelzett Fülöpnek. (Lásd: HERÓDES 6.)