Kőműves által készített építmény, mely szolgálhat akadályként, jelölheti a határokat, vagy elkeríthet valamit. Azóta, hogy az ember házakat és városokat épít, falat is épít, többféle anyagból, különböző kivitelezésben, sokféle célra. Egy épület mérete és erőssége nagyban azon múlik, hogy hogyan építik meg a falait, és milyen építőanyagokat használnak hozzá.

Dávid palotájának a fala vágott kőből volt (2Sá 5:11). Ugyanígy valószínűleg Salamon templomának a külső fala kőbányában fejtett kövekből volt, és a fal belső felületét néhol bevonták cédrusdeszkával (1Ki 6:2, 7, 15). Ezeket a fadeszkákat gazdagon díszítették faragványokkal, és bevonták őket arannyal (1Ki 6:29; 1Kr 29:4; 2Kr 3:4, 7). Belsazár palotájának a belső falfelülete vakolva volt (Dá 5:5). A lakóházak falai általában egyszerű szerkezetűek voltak: napon szárított téglákból vagy vágatlan kövekből készültek, illetve úgy, hogy egy favázra vakolóanyagot vittek fel. Volt, hogy a falakat bemeszelték (Cs 23:3).

Városfalak: Az ókorban a félelem arra késztette az embereket, hogy a nagyvárosok köré védőfalat emeljenek, hogy megvédje őket az ellenségtől (1Ki 4:13; Ézs 25:12). Azok is, akik a nagyvárosok körüli kisebb, ’alárendelt városokban’ laktak, a fallal körülvett városokban leltek menedékre egy támadás esetén (4Mó 21:25). A mózesi törvény jogilag különbséget tett a fallal körülvett és a fallal körül nem vett városok között; a háztulajdonosoknak eltérő jogaik voltak (3Mó 25:29–31). A fal nem csupán egy fizikai akadály volt a városlakók és az ellenség között, hanem arra is lehetőséget nyújtott, hogy a tetejéről (egy magasan lévő helyről) a védők meg tudják gátolni, hogy a falat az ellenség aláássa, alagutat vágjon bele, vagy faltörő kosokkal áttörje (2Sá 11:20–24; 20:15; Zs 55:10; Én 5:7; Ézs 62:6; Ez 4:1, 2; 26:9). Másrészről a támadó csapatok is építettek pajzsként szolgáló ostromfalakat, hogy mögüle ostromolni tudják a városfalakat (2Ki 25:1; Jr 52:4; Ez 4:2, 3; 21:22; lásd: ERŐDÍTMÉNYEK).

Egyéb falak: Kőből készült falakat húztak, hogy elkerítsék a szőlőskerteket és a szántóföldeket, és hogy karámokat vagy juhaklokat alakítsanak ki (4Mó 22:23–25; Pl 24:30, 31; Ézs 5:5; Mi 2:12; Ha 3:17). Voltak falak, melyek támfalként szolgáltak a teraszos domboldalakon (Jób 24:11). Ezek a falak viszonylag tartósak voltak, megmunkálatlan kövekből készültek, és időnként agyagot vagy habarcsot is használtak hozzájuk.

Jelképes falak: A Szentírásban a falak jelképes értelemben jelenthetik a védelmet és a biztonságot (1Sá 25:16; Pl 18:11; 25:28), vagy szemléltethetik az elkülönítést (1Mó 49:22; Ez 13:10). Ez utóbbi értelemben írta a következőket Pál az efézusiaknak: „Mert [Krisztus] a mi békénk, ő, aki a két felet eggyé tette, és ledöntötte az őket elkülönítő válaszfalat” (Ef 2:14). Pál nagyon jól tudta, hogy a jeruzsálemi templom udvarában volt egy középső fal, mely figyelmeztető jel volt arra, hogy egy nem zsidó csak a halálbüntetés terhe mellett léphet be a fal mögötti területre. Amikor Pál i. sz. 60-ban vagy 61-ben megírta a levelét az efézusiaknak, szemléltetésként talán erre a falra utalt, ám nem azt akarta mondani, hogy ez a szó szerinti fal le lett rombolva, hiszen akkor még állt. Az apostol inkább a törvényszövetségre gondolt, mely évszázadokon át válaszfalként szolgált a zsidók és a nem zsidók között. Ez a jelképes „fal” Krisztus halálával közel 30 évvel korábban le lett rombolva.

Jehova azt mondta Jeremiásnak, hogy olyanná teszi őt az ellenségeivel szemben, mint a megerősített rézfal (Jr 1:18, 19; 15:20). Egy másik szemléltetésben Isten népe – bár fal nélküli városban él, vagyis látszólag védtelen – békének és biztonságnak örvend, mert Isten láthatatlanul segít neki (Ez 38:11). Vagy egy másik szemszögből nézve egy város nem attól erős, hogy kőből és téglából készült fala van (Ézs 26:1), hanem attól, hogy Jehova a ’tűzből való fala’ (Za 2:4, 5), vagyis Jehova készíti neki a megmentés falait. ’A szent városról, az Új Jeruzsálemről’, mely az égből száll alá, az olvasható, hogy „nagy és magas” jáspisfalai vannak, melyek magassága 144 könyök (64 m), és a 12 alapköve drágakőből van, melyekre rá van vésve a 12 apostol neve (Je 21:2, 12, 14, 17–19).