A lelkiismeret-furdalást érző Júdás bedobta a templomba az árulásért kapott 30 ezüstöt (ha sekelről van szó, 66 dollárnyi összeget), s ebből a pénzből aztán a papi elöljárók megvették „a fazekas mezejét idegenek temetésére” (Mt 27:3–10). A mező Akeldama, azaz ’Vérmező’ néven vált ismertté (Cs 1:18, 19; lásd: AKELDAMA). Az i. sz. negyedik századtól kezdve úgy vélik, hogy ez az a mező, amelyik a Hinnom-völgy d. lejtőjén helyezkedik el, épp az előtt a hely előtt, ahol a Hinnom-völgy a Kidron völgyével találkozik.

A ’fazekas mezeje’ kifejezés nem utal egyértelműen arra, hogy a mező egyszerűen egy fazekas tulajdonában volt-e, vagy hogy azért kapta-e ezt az elnevezést, mert a múltban egykor ezen a területen fazekasmesterséget űztek. Bár ez utóbbi feltételezés valószínűnek tűnik, ha a hagyomány szerinti hely egyezik az eredetivel. Ez esetben a mező a Jeremiás 19:1, 2-ben említett Cserép kapu – vagy J. Simons egyik lábjegyzete szerint a „Fazekasok kapuja” (Jerusalem in the Old Testament. Leiden, 1952, 230. o.), Nehémiás könyve szerint pedig a Szemét kapu – közelében lenne. (Vö.: Jr 18:2.) A környéken hozzáférhető volt a fazekassághoz szükséges nyersanyag, az agyag. Ugyancsak szükség volt nagy mennyiségű vízre, a hely pedig az Én-Rógelnél lévő forrás és a Siloám tavának szomszédságában feküdt; ott volt még a közelében a Hinnom-völgyben telente összegyűlt víz is.