Felvigyázó
A „felvigyázó” szónak megfelelő héber pá·qídhʹ szó a pá·qadhʹ igéből származik, amelynek a jelentése: ’valamire vagy valakire irányítja a figyelmét’ (1Mó 21:1), ’meglátogat’ (Bí 15:1), ’kinevez’ (1Mó 39:5) vagy ’megbíz’ (Ezs 1:2). Az ugyancsak „felvigyázó” szóval visszaadott görög e·piʹszko·posz szó az e·pi·szko·peʹó igével rokon, amelynek a jelentése: ’gondosan ügyel’ (Héb 12:15). Ezenkívül az e·pi·szko·péʹ főnévvel is rokon, amelynek a jelentése: ’megszemlélés’ (Lk 19:44; 1Pt 2:12), ’felvigyázói tisztség’ (1Ti 3:1; Cs 1:20). A görög Septuaginta a héber pá·qídhʹ szót négy ízben az e·piʹszko·posz szóval adja vissza (Bí 9:28; Ne 11:9, 14, 22). A felvigyázó tehát olyan személy volt, aki figyelemmel kísért bizonyos dolgokat vagy személyeket, meglátogatva, megszemlélve és kinevezve őket. A görög kifejezés alapvetően olyan felvigyázás gondolatát hordozza magában, amely védelmező.
Felvigyázók a Héber Iratokban: József azt tanácsolta a fáraónak, hogy nevezzen ki felvigyázókat az ország fölé, és hogy raktározzák el a termést a bőség éveiben, felkészülve a közelgő éhínségre (1Mó 41:34–36). A léviták minden családjában volt egy-egy fejedelem, akinek volt valamilyen felvigyázói teendője a hajlék körül (4Mó 3:24–26, 30, 31, 35–37). Eleázár, Áron fia lett „a léviták fejedelmeinek a fejedelme”, és az egész hajlékra és annak felszereléseire ügyelt (4Mó 3:32; 4:16). A főpap is kinevezhetett felvigyázókat, hogy lássanak el bizonyos feladatokat a szentélynél (2Ki 11:18). Az 1Krónikák 23–27. fejezetéből kiderül, hogy Dávid uralma idején a papságon belül és a királyi udvarban – egyebek mellett gazdasági és katonai téren – sokféle tisztségük volt a felvigyázóknak, és különféle elrendezés vonatkozott rájuk.
Ézsaiás (60:17) próféciája a ’felvigyázókat’ párhuzamba állítja a ’munkaadókkal’, mivel a felvigyázók megbízhatnak másokat valamilyen munkával, ezenkívül törődnek a rájuk bízott személyek érdekeivel, illetve a rájuk bízott dolgokkal. Ebben a próféciában Jehova ezt jövendöli: „a békét nevezem ki felvigyázóiddá, és az igazságosságot munkaadóiddá.” Először akkor teljesedett be ez a prófécia, amikor Izrael visszatért a száműzetésből, de nagyobb mértékben a keresztény gyülekezeten teljesedik.
Felvigyázók a keresztény gyülekezetben: A keresztény „felvigyázók” (e·piʹszko·poi) ugyanazok a személyek, mint a gyülekezeti „vének” (pre·szbüʹte·roi). Mindkét szó ugyanarra a gyülekezeti tisztségre utal, ami az alábbi esetből is látható. Pál magához hívatta az efézusi ’gyülekezet véneit’ Milétuszba, és figyelmeztetésül a következőket mondta nekik: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak [az e·piʹszko·poi egyik alakja] nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét” (Cs 20:17, 28). Az apostol ezenkívül a Titusznak írt szavaival is egyértelművé teszi ezt, amikor arról beszél, hogy nevezzen ki „véneket városonként”. Amikor a „felvigyázó” (e·piʹszko·posz) szót használja, nyilvánvalóan a vénekre utal (Tit 1:5, 7). Tehát mindkét kifejezés ugyanazt a tisztséget jelöli. A pre·szbüʹte·rosz a vénnek kinevezett személyben lévő, érett emberekre jellemző tulajdonságokra utal, az e·piʹszko·posz pedig a kinevezéssel együtt járó teendőkre. (Lásd: VÉN.)
Nem volt megszabva, hogy hány felvigyázó lehet egy-egy gyülekezetben. Ez attól függött, hogy hányan voltak képesítettek, és hány embert fogadtak el „vénnek” abban a gyülekezetben. Kétségtelen, hogy Efézus egyetlen gyülekezetében több felvigyázó is volt. Ugyanez volt a helyzet a filippi gyülekezetben. Amikor Pál az ottani keresztényeknek írt, a ’felvigyázókhoz’ is szólt (Fi 1:1), akik testületként szolgáltak, felvigyázva annak a gyülekezetnek az ügyeit.
A Keresztény Görög Iratokból kiderül, hogy a felvigyázóknak, vagyis a véneknek, a gyülekezetekben egyforma tekintélyük volt. Pál a gyülekezeteknek írt leveleiben nem emelt ki egyetlen személyt sem, mintha az lenne a felvigyázó, és a leveleit sem címezte valakinek ily módon. A filippieknek szóló levelet így címezte: „a Krisztus Jézussal egységben levő összes szentnek, aki Filippiben van, felvigyázókkal és kisegítőszolgákkal együtt” (Fi 1:1, Rbi8, lábj.). Ezzel kapcsolatban egy tudós megjegyezte: „A filippieknek írt levél bevezetőjében szereplő episzkoposz szó természetesen nem sejtet olyan hatalmat, mintha valaki a többiek felett állna. Ez a kifejezés itt egyértelműen többes számban áll, és olyanokra utal, akik munkatársi viszonyban állnak egymással, és az a feladatuk, hogy a makedón város keresztény közösségét vezessék, irányítsák. A diakonoszok pedig, a szó alapjelentését figyelembe véve, az episzkoposzok segítői voltak, a szolgálatukra álltak, és ennélfogva a hívőtársaikat szolgálták” (Manuel Guerra y Gómez: Epíscopos y Presbyteros. Spanyolország, Burgos, 1962, 320. o.).
Milyen követelményeknek kell megfelelniük a felvigyázóknak, vagyis a véneknek? Ahhoz, hogy valaki felvigyázó lehessen, az alábbi követelményeknek kell megfelelnie: „A felvigyázó azért legyen feddhetetlen, egyfeleségű férj, aki mértékletes a szokásaiban, józan elméjű, rendszerető, vendégszerető, tanításra képesített, nem részeges veszekedő, nem verekedő, hanem ésszerű, nem kötekedő, nem pénzszerető; olyasvalaki, aki jól igazgatja a saját háznépét, és akinek gyermekei alárendeltségben vannak, teljes komolysággal. . .; nem újonnan megtért. . . jó bizonysága is legyen a kívülállóktól” (1Ti 3:1–7).
Pál, amikor a Titusznak szóló levelében a vének kinevezéséről beszélt, hasonlóképpen azt írta, hogy csak olyan személy képesített a véni tisztségre, „aki vádtól mentes, egyfeleségű férj, kinek hívő gyermekei vannak, akiket nem vádolnak kicsapongással, és nem is nyakasak. Mert egy felvigyázó mint Isten sáfára legyen vádtól mentes, nem önfejű, nem haragra hajló, nem részeges veszekedő, nem verekedő, nem tisztességtelen nyereséget hajhászó, hanem vendégszerető, jóságot szerető, józan elméjű, igazságos, lojális, önuralmat gyakorló, aki tanítási művészetét tekintve szilárdan tartja magát a megbízható szóhoz, hogy arra is képes legyen, hogy buzdítson az egészséges tanítással, és arra is, hogy megfeddje az ellentmondókat” (Tit 1:5–9). A követelményeknek ez utóbbi felsorolása eltér az előzőtől, nyilván azért, mert figyelembe lettek véve azok a különleges szükségletek, amelyek a Kréta szigetén lévő gyülekezetekben merültek fel, ott, ahol Titusz is szolgált (Tit 1:10–14).
A Legfőbb Felvigyázó: Péter az első levele 2. fejezetének a 25. versében minden bizonnyal az Ézsaiás 53:6 alapján írta ezt a részt: „olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok; most azonban visszatértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” Nyilván Jehova Istenre utalt, ugyanis akiknek ezt írta, nem Krisztus Jézustól tévelyedtek el, hanem általa jutottak vissza Jehova Istenhez, aki az ő népének Nagy Pásztora (Zs 23:1; 80:1; Jr 23:3; Ez 34:12). Jehova is felvigyázó, olyan személy, aki megszemlél, azaz szemügyre vesz valakit vagy valamit (Zs 17:3). A megszemlélés (gör.: e·pi·szko·péʹ) kapcsolódhat Isten elmarasztaló ítéletéhez, példa erre Jeruzsálem az i. sz. I. században, amikor a város nem látta tisztán ’megszemlélése [gör.: e·pi·szko·pészʹ]’ idejét (Lk 19:44). De kedvező hatása is lehet, és áldással is járhat azok számára, akik dicsőítik Istent „az ő szemléjének [gör.: e·pi·szko·pészʹ]” napján (1Pt 2:12).
„Mások dolgába avatkozó”: Péter apostol óva intett mindenkit attól, hogy „mások dolgába avatkozó” legyen (1Pt 4:15). Ez a kifejezés a görög al·lo·tri·e·piʹszko·posz szónak a fordítása, amelynek a szó szerinti jelentése: ’a máséra felvigyázó’. Francisco Zorell ezt a szót így határozza meg: „olyan személy, aki veszi magának a bátorságot, és beleártja magát, illetve beleszól mások dolgába, aki meggondolatlanul mások dolgába üti az orrát” (Lexicon Graecum Novi Testamenti. Párizs, 1961, 70. h.).
[Kiemelt rész a 686. oldalon]
Felvigyázók, vagyis vének
Kisegítőszolgák
feddhetetlen
vádtól mentes
vádtól mentes
egyfeleségű férj
egyfeleségű férj
egyfeleségű férj
nem részeges veszekedő
nem részeges veszekedő
nem adja magát sok bornak
nem pénzszerető
nem tisztességtelen nyereséget hajhászó
nem tisztességtelen nyereséget hajhászó
jól igazgatja a háznépét, és gyermekei alárendeltségben vannak
hívő gyermekei vannak, akiket nem vádolnak kicsapongással, és nem is nyakasak
jól igazgatja a gyermekeit és a saját háznépét
nem újonnan megtért
kipróbált az alkalmassága
józan elméjű
józan elméjű
vendégszerető
vendégszerető
tanításra képesített
a tanítás művészetét tekintve tartja magát a szóhoz, képes buzdítani és feddeni
nem verekedő
nem verekedő
ésszerű
nem önfejű
nem kötekedő
nem haragra hajló
