(szerető, szeretetteljes):

Keresztény rabszolga-tulajdonos, a kolosszéi gyülekezet tagja. Kolosszéban, e Kis-Ázsia dny. részén fekvő városban a gyülekezet az ő házában tartotta az összejöveteleit. Filemon felüdülést szerzett keresztény társainak, és példát mutatott a hitével és a szeretetével. Pál apostol szeretett munkatársának tartotta (Flm 1, 2, 5–7; vö. a Kol 4:9-et a Flm 10–12-vel). Az, hogy Pál szeretett volna megszállni Filemonnál, sokat elárul ennek a férfinak a vendégszeretetéről (Flm 22; vö.: Cs 16:14, 15).

Appia és Arkippusz Filemon háznépéhez tartozhatott, mivel Pál nekik is címezte a Filemonnak szóló levelét. Appia talán Filemon felesége volt, Arkippusz pedig feltehetően a fia (Flm 2).

 Úgy tűnik, hogy Filemon Pál fáradozása révén lett keresztény (Flm 19). De mivel Pál nem prédikált Kolosszéban (Kol 2:1), Filemon akkor ismerhette meg a keresztényi hitet, amikor az apostol két évig Efézusban tevékenykedett, és „mindazok, akik Ázsia tartományban [amibe Kolosszé is beletartozott] laktak, hallották az Úr szavát” (Cs 19:10).

Valamivel azelőtt, hogy Filemon megkapta Pál levelét, a rabszolgája, Onézimusz elszökött tőle. Talán még pénzt is lopott tőle, hogy fedezze az útiköltségét Rómába, ahol később találkozott Pállal, és keresztény lett (Flm 10, 11, 18, 19; lásd: RABSZOLGA).