Fogak
Kemény, csontszerű képződmények a szájban, melyek az étel megrágására, az állatok esetében pedig fegyverként is használatosak.
Isten hűséges szolgája, Jób, aki épphogy megmenekült szenvedései során a haláltól, ezt mondta: „fogam bőrével menekülök meg” (Jób 19:20). Úgy tűnik, Jób egyszerűen csak kijelentette, hogy hajszálon múlt, hogy oda nem veszett. Foga bőrével menekült meg, azaz olyasminek a „bőrével”, aminek látszólag nincs is bőre.
A fogak vicsorgatása, illetve csikorgatása szókapcsolat gyakran használatos a düh (Jób 16:9; Cs 7:54) vagy a gyötrelem és a kétségbeesés (Mt 8:12; 13:42, 50; 22:13; 24:51; 25:30) kifejezésére. Ez a fogcsikorgatás a düh célpontja ellen irányuló keserű szavakkal és erőszakos tettekkel is párosulhat.
Az Ámós 4:6-ban található ’fogak tisztasága’ kifejezés párhuzamban áll a ’kenyér hiányával’, és az éhínséges állapotokra utal.
A fogak emellett nemzetek vagy népek pusztító hatalmát is jelképezik (Dá 7:5, 7, 19; Jóe 1:6; Je 9:8). Dávid vad oroszlánokhoz hasonlítja az igazságosak gonosz ellenségeit, és azért esedezik Istenhez, hogy üsse őket állkapcson, és tördelje ki a fogaikat. Ezzel ártalmatlanná tenné őket (Zs 3:7; 58:6). A Szentírás leírása szerint Izrael hamis prófétái mohók és telhetetlenek, „harapnak fogaikkal”, meg háborút szentelnek bárki ellen, ki nem táplálja őket (Mi 3:5; vö.: Ez 34:2, 3; Mt 7:15; Cs 20:29).
A Jeruzsálem elpusztítása előtti napokban az a mondás járta, hogy „az apák ették az éretlen szőlőt, de a fiak foga vásott el” (Jr 31:29; Ez 18:2–4). Így próbálták mentegetni magukat, hogy ne őket érje a vád, amiért a nemzetre áldatlan állapotok jöttek a gonoszsága miatt. Azt állították ezzel, hogy amit átélnek, az apáik tetteinek a következménye.