(héb.: sú·mímʹ [t. sz.]):

Egy hagymás évelő növény (Allium sativum), amelynek erős szagú, csípős hagymája akár 20 kisebb gerezdből (fiókhagymából) is állhat. A fokhagyma virágszára, amelyen apró léghagymák és terméketlen virágok nőnek, időnként elérheti a 30 cm-es vagy még nagyobb magasságot is.

A bizonyítékok arra mutatnak, hogy az ókori Egyiptomban széles körben termesztették a fokhagymát. A pusztában az elegy nép és az izraeliták vágyakoztak a fokhagyma után, amit még Egyiptomban ettek (4Mó 11:4, 5). A görög történetíró, Hérodotosz beszél egy olyan feliratról, amely szerint a fokhagyma azok között az ennivalók között volt, amelyeket a munkások kaptak egy piramis építésekor (A görög–perzsa háború. II. könyv, 125.). A Földközi-tenger környékén élő emberek mind a mai napig szívesen fogyasztanak fokhagymát. A Misnában (Nedarim 3:10) a zsidók úgy utalnak saját magukra, mint fokhagymaevőkre. A fokhagymát a gyógyászatban is használják, egyrészt az emésztés elősegítésére, másrészt antibiotikumként, illetve görcsoldóként.