Általában az a hely, ahol a forrásvíz természetes úton előtör (2Mó 15:27), ellentétben a kúttal és a víztárolóval, amelyeket rendszerint kiástak (1Mó 26:15). Emellett a „forrás” szó átvitt értelemben jelentheti valami másnak is a forrását, nem csupán a vízét. Két héber szót fordítanak „forrás”-nak: az ʽaʹjin szót (szó szerint: ’szem’) és a vele rokon maʽ·jánʹ szót. A görög szó pedig, amelyet „forrás”-nak fordítanak, a pé·géʹ. Mivel a forrásokat néha tisztították és mélyítették, ez magyarázatot adhat arra, hogy miért használják időnként a „forrás” és a „kút” szavakat felváltva ugyanarra a helyre (1Mó 16:7, 14; 24:11, 13; Jn 4:6, 12; lásd: KÚT; VÍZTÁROLÓ).

Mózes azt mondta az izraelitáknak az Ígéret földjéről, hogy az „völgyekben és hegyvidékeken fakadó források, mély vizek” földje (5Mó 8:7). Palesztinában számos forrás található, hozzávetőlegesen minden 100 km²-en átlagosan hat-hét. Júda és Efraim hegyei főleg porózus kőből épülnek fel, így a téli esővíz gyorsan leszivárog a mélyebb rétegekbe. A víz végül olyan réteget ér el, mely nehezen ereszti át a vizet, ezen továbbfolyik, majd forrásként feltör a Jordán völgyétől Ny-ra és a Holt-tenger ny. partján. Előfordul az is, hogy az esővíz egy része a Holt-tengerbe folyik a föld alatt. Sok forrásnak a vize, amely közvetlenül a Holt-tengerbe és a Jordán alsó szakaszába ömlik, magas hőmérsékletű. A hegyvonulattól Ny-ra a víz forrásként a felszínre tör a hosszú tengerparti síkság k. oldala mentén, jóllehet a víz egy része a föld alatt a Földközi-tengerbe folyik. Vannak olyan források Palesztina felvidékein, például Jeruzsálem és Hebron környékén, amelyek vagy hegygerinceken és dombtetőkön törnek fel, vagy azok közelében. A Libanoni-hegységről és a Hermon-hegyről leérkező olvadt hó számos forrást táplál, és ezek a források alkotják a Lítáninak és a Jordánnak, valamint Damaszkusz folyóinak a forrásvidékét.

A források jelentősége abból is látható, hogy a városok neve gyakran kezdődött az „Én” szóval, amelynek a jelentése ’forrás’ (Jzs 15:62; 17:11; 1Ki 1:9; lásd: AIN). A városokat és a falvakat nemritkán források közelébe építették, ugyanis Palesztina legtöbb „folyója” voltaképpen egy-egy völgy, amely kiszárad a nyári hónapokra. Védelmi okokból a városokat általában magas helyekre építették, ennélfogva a források nemegyszer a város falain kívül, az alant húzódó völgyben voltak. Emiatt létfontosságú volt a vízkészlet védelmezése. Vízvezetékeket hoztak létre, hogy a vizet a forrásától közvetlenül a városba vezessék. Ezékiás király is ilyen vízvezetéket épített, hogy a Gihon vizeit Dávid városába vezesse (2Ki 20:20; 2Kr 32:30). Előfordult az is, hogy titkos járatokon, alagutakon lehetett eljutni a víz forrásához, így a város lakosai elegendő vízhez juthattak még ostrom idején is. Amikor az asszírok betörtek Júdába, Ezékiás betömette a Jeruzsálemen kívüli forrásokat, hogy a betolakodók víz nélkül maradjanak (2Kr 32:2–4; lásd: ERŐDÍTMÉNYEK; EZÉKIÁS 1.: Építkezési és mérnöki munkái).

Jelképes értelem: A Szentírás szerint Jehova az, aki megerősítette „a mély vizek forrásait” (Pl 8:28; 1Mó 7:11). Emellett ő az élet Forrása, az élő vizek Forrása és Izrael Forrása (Zs 36:9; Jr 2:13; Zs 68:26). A víz, amelyet a Fia, Jézus Krisztus ad, olyan vízforrássá lesz abban a személyben, aki kapja, „amely azért buzog fel, hogy örök életet adjon” (Jn 4:14). Jóel próféciája megjövendölte, hogy miután a nemzeteket megtapossák a Josafát völgyében, mint a borsajtót, Jehova házából frissítő forrásvíz fakad majd (Jóe 3:12, 13, 18).

Jakab felhívta a figyelmet a nyelv helyes használatára, amikor ezt kérdezte a keresztényektől, akiknek fel kell ajánlaniuk az élet vizét: „Egy forrás ugye nem csörgedeztet ugyanabból a nyílásból édeset és keserűt?” (Jk 3:11).

Jézus meggyógyított egy 12 éve vérfolyásos asszonyt, elapasztotta ’vérzésének a forrását’  (Mk 5:25–29). A „forrás” szó használatos a szexuális kielégülés forrásának a kifejezésére is (Pl 5:18).