(borsajtó):

A filiszteus szövetséges fejedelmek egyik városa (1Sá 6:17, 18). Elhelyezkedésénél fogva – Filisztea síkságától K-re feküdt – Gát fontos szerepet töltött be, miközben hol az izraeliták, hol a filiszteusok kezében volt a terület fölötti hatalom. Góliát és más, óriás termetű harcosok is Gátban születtek. Amikor Izrael átkelt a Jordánon, hogy belépjen az Ígéret földjére, az anákok laktak Gátban (Jzs 11:22; 1Sá 17:4; 2Sá 21:15–22; 1Kr 20:4–8). Gát lakosait gátiaknak nevezték (Jzs 13:3).

Amikor Józsué meghódította az Ígéret földjét, azt a vidéket nem foglalták el az izraeliták, ahol a filiszteusok laktak. Ez később következett be. Ám amikor Jehova azt az utasítást adta Józsuénak, hogy jelölje ki a törzseknek a területüket, a Júdának járó részben benne volt az a terület is, ahol Gát helyezkedett el (Jzs 13:2, 3; 15:1, 5, 12).

Az efraimiták és a benjáminiták egyaránt csatároztak a gátiakkal – bár nem lehet pontosan meghatározni, hogy mikor –, ahogyan az mellékesen meg van jegyezve a nemzetségtáblázatokban (1Kr 7:20, 21; 8:13).

Sámuel napjaiban a zsákmányul ejtett szövetségládát Gátba vitték, ami a város lakosaira nézve katasztrofális következményekkel járt (1Sá 5:8, 9). Nem sokkal ezután Izrael legyőzte a filiszteusokat, és bizonyos városok, amelyeket a filiszteusok elvettek Izraeltől, „egyre-másra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól Gátig” (1Sá 7:14). Később, amikor Dávid megölte a gáti óriást, Góliátot, Izrael egészen Ekronig és Gátig üldözte a filiszteusokat (1Sá 17:23, 48–53).

Ezek után, amikor Dávid menekülni kényszerült Saul elől, Gátban keresett menedéket. Amikor Ákisnak, Gát királyának a szolgái mondogatni kezdték, hogy „vajon nem Dávid ez, az ország királya?”, Dávid megijedt, és őrültnek tettette magát, hogy mentse az életét (1Sá 21:10–15). Két zsoltárt is szerzett, amely a Gátban történteket idézi fel (Zs 34:zsf.; 56:zsf.). Ám amikor Dávid másodszor járt Gátban, már nem magányos bujdosóként, hanem 600 harcosnak és azok családjainak a vezetőjeként érkezett. Ákis kétségkívül nagyon szerette volna elérni, hogy Dávid segítsen neki Saullal szemben, ezért biztonságos lakóhelyül neki és az embereinek adta Ciklág városát, míg Sault 16 hónappal később meg nem ölték, ami után Dávid Hebronba költözött (1Sá 27:2–28:2; 29:1–11; 2Sá 1:1; 2:1–3). Dávid a Saul és Jonatán siratására írt gyászdalban megjegyezte, hogy Saul halálának hírére örvendezés és ujjongás támad a filiszteus városokban, Gátban és Askelonban (2Sá 1:20).

Dávid uralkodása idején Gát és alárendelt városai az izraeliták kezébe kerültek (1Kr 18:1). Néhányan Gátból lojálisan támogatták Dávidot, és amikor Dávid Absolon elől menekült, 600 gáti ember is volt a vele tartók között (2Sá 15:18). Salamon uralma idején Ákisra még mindig úgy utal a Szentírás, hogy Gát királya (1Ki 2:39–41). Nyilvánvalóan Ákis vazallus fejedelem volt, és nem a szokásos értelemben vett király. (Lásd: SZÖVETSÉGES FEJEDELMEK.) Salamon utódja, Roboám újjáépítette és megerősítette Gátot (2Kr 11:5–8).

Hazáel, Szíria királya elvette Gátot Joástól, Júda királyától, valamikor Joás 23. éve (i. e. 876) után (2Ki 12:6, 17). A filiszteusok később egész biztosan visszaszerezték a város feletti uralmat, hiszen Uzziás a filiszteusok elleni hadjáratában újból elfoglalta azt (2Kr 26:3, 6). Ámós és később Mikeás próféta úgy utal Gátra, mintha idegen városok lennének (Ám 6:2; Mi 1:10). Miután az asszír király, Szargon azzal dicsekszik, hogy nem sokkal i. e. 740 után bevette Gátot, a történelemben már nem utalnak a városra, és később, amikor a Biblia filiszteus városokat nevez meg, nem említi Gátot (So 2:4; Jr 25:17, 20; Za 9:5, 6).

Gát pontos helye ismeretlen. Bár több helyet is felvetettek Gát helyszínéül, a legtöbb ilyen helyen végzett régészeti ásatások nincsenek összhangban a Gátról szóló történelmi leírásokkal. Néhány tudós mostanában előszeretettel azonosítja Tell-esz-Szafival (Tel-Zafittal), amely Asdódtól 18,5 km-re K-DK-re fekszik. Yohanan Aharoni kijelenti: „Mivel nem maradt egyetlen megfelelő tell [mesterséges halom] sem ezen a délebbi vidéken, át kell gondolnunk a korábbi felvetésünket, mely szerint Gát Tell es-Safival egyenlő. Ez a város egy hatalmas és kimagasló helyen van, amelynek lábánál, alacsonyabban fekszik egy vele egykorú város, ahol rengeteg filiszteus cseréptárgyat találtak. Mivel ott helyezkedik el, ahol a Wadi es-Sant (Élá völgye) a Sefélá ny. széléhez ér, nagyszerűen összecseng azzal a beszámolóval, amely elmondja, hogyan győzte le Dávid a gáti Góliátot. Ettől keletebbre, Szokó és Azéká között folyt a harc köztük (1Sá 17:1),  utána pedig az izraeliták a filiszteusok nyomába eredtek »egészen Gátig és Ekron kapuiig. . ., úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat« (52. v.)” (A. Rainey [ford. és szerk.]: The Land of the Bible. 1979, 271. o.).